Mickey webnaplója

Két témám van. A mai nap történései és egy eszmefuttatás.
Mivel három szóban felvázoltam az eszmefuttatást, ráérek holnap megírni.
Legyen akkor témám a mai nap történései.
Reggel olvasó-reggeli-mise. Utána agapé. Nem mi rendeztük.
Hazajövet Mária rádió bekapcs, mert hogy fél tíztől kettős interjú helyi templomunkról, utána a féltizenegyes szentmise élő közvetítése. (Mindez utólag is meghallgatható a rádió archívuma jóvoltából.) Én Leventével sétálni indultam, hogy a felnőttek dolgozhassanak az új lakásban (kicuccolás). Tücsi ebédet főzött. Lent Kati meglátott, mondta, hogy Robi is jön, de csak, ha végzett s letelt a BNV kiállításon a műszakja. Immár ketten vigyázunk Leventére. Mégis hasra esik a flaszteren. Bömbi, kis lila nyom a bal arcán. (A jobbot tegnap sértette fel egy lecsapható székkel, Dóri esküvőjén.) Feljöttünk a sétából. Mondom Tücsinek, ha ezzel a gyerekkel most orvoshoz mennének, szóba jönne állami gondozásba vétele, a szegényke fejsérülései miatt. Á, dehogy! – így Tücsi. Ez a járástanulás természetes velejárója.
Cseng a telefon.
Csia öcsém és többen (két kocsi utasai) Szentendrére tartanak.  Csatlakozom-e hozzájuk, vagy utána felugorhatnának-e? Mondom, gyerekvigyázás, Kati, főzés, maradok, ugorjanak.
Ők el Szentendrére, én az üzletközpontba, mivel készleteink fogyóban, s annál kínosabb sincs, amikor minden jó volna, de valami hiányzik: egy fogpiszkáló vagy belga sör – akármi.
Elugrok hát, majd vissza megrakodva.
Fiatalok haza, mert Tücsi készre jelenti az ebédet.
Asztalhoz, ebédhez.
A levessel kész vagyunk, a másodikkal már nem.
Csengetnek.
Szentendre közel esik hozzánk, s százszor látták már.
A vendégek ki a lakás erkélyére, hogy csak ebédeljünk. Elég viccesen festettek ebben a helyzetben. Mondom: évek óta nem vagyok éhes, csak rátöltök időnként. Csakugyan mindenkit beinvitáltam a nappaliba, s teliraktuk ezzel-azzal. Hangulatos beszélgetés vette kezdetét, s huzamos. Kérdezem, mit kínálhatok ajándékba Csiának? Ildi segít. Márai Füveskönyve lenne a megfelelő ajándék. Örülök neki, mert megvan. Megtoldom a Márai Négy évszakkal, s Connie-nak egy Alföldi porcelánbögrét küldök csókolódzó galambokkal. Népművészeti ihletésű darab.
Délután háromkor felpattannak a rokonok, Robi pedig megérkezik.
Bemutatkozás, búcsúzás, turnusváltás.
Befejezem az ebédet. Kati és Robi is.
Beszélgetünk.
Mica a jó időt ki akarja használni a költözködés folytatására. Szétszereli nagy íróasztalát, s engem megkér a babaágy szétcsavarására. Kocsiba vágja. Robival felpakolnak egy fordulót.
A többit egyedül rántja át Mica az új kéglibe. Azért teszi ezt, mert ha ott alszik a gyerek, akkor az estét jól ki tudják használni: helyben sokfélét rendezgethetnek az új lakásban.
Summa summarum ma már ott töltik az éjszakát.
Megértem.
Most mindjárt öt óra. Katiék elmentek, Micáék is át egy kanyarral az új helyre.
 Tücsi kérdezte, hogy le akarok-e menni vele Leventét sétáltatni, hogy Elvira Micának segíthessen. Mondom, nem akarok.
Egymagamban üldögélve írom ezt a posztot, és abbahagyom, noha nincs még vége a napnak, csak az írásnak.
Megyek bevenni az esti gyógyszereimet.