Örkény egypercese zseniális: „Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.”
Jelentem, a dolog működik! Nekünk sikerült. A gyerekek és az unoka elköltözésével megindult a belső költözködés Lőpormalom utcai, első emeleti lakásunkban. Nevezzük átrendezésnek, mely felért egy költözködéssel. Mihez is hasonlít ez?
Mondjuk a helyben járáshoz.
Mondjuk a futógépben megtett kilométerekhez
vagy a szobabiciklizéshez.
Magasról nézve megvolna a lakás, csak betérve az ajtón nem ismersz rá sok mindenre.
Ami eddig jobbra volt, az most balra van.
Ami eddig kint volt, az most bent van,
ami eddig fent volt, az most lent van,
ami eddig a szélén volt, az most középen van,
amit eddig őriztünk, azt most kidobjuk,
ami eddig hiányzott, azt most megvesszük.
Csak azt sajnálom, hogy nem készült fotó páromról, amint eltoljuk a pianínót. Mondtam is neki, hogy most kedvére kiélheti „átrendezhetnékjét”, amelyet anyai nagyanyjától annyiszor látott.
Nagymama ugyanis a jobb elrendezés érdekében sűrűn tologatta máshová a bútorokat. Nagypapa reakcióját nem ismerem, de úgy sejtem: néha nem tudta, hogy csakugyan saját ajtaján ment-e be munkája végeztével.
Ma kulminált a tologatás. Nekem egy harcmező képe ködlött fel, amikor is ide-oda hullámzik az egymásnak feszülő két sereg. Hol sikeres az áttörés, hol muszáj visszavonulni. (Jut eszembe: ez a színes kép azért ugrott be, mert némi pezsgővel pezsgettem meg fantáziámat az imént.)
A kecses üvegszekrény körbejárta a nagyszobát, míg végül ugyanott kötött ki, ahol korábban is állt. Nagyon is megbecsülendő ez. Egy biztos pont, ahonnan tájékozódni lehet. Ámbár a redőnyös szekrényke is visszatért az üvegajtó mögé, rövid vándorlás után.
Nem tudom, meddig kopogok ezen a pulton a billentyűzetet verve. A lakás túlfelén fogok kikötni rövidesen magammal hurcolva valamennyi lexikont és szótárat s kézikönyvet.
Mondtam is kedves páromnak: Utoljára szortírozom életemben a könyveket.
Sokukat kínáljuk gyermekeinknek, erdélyieknek, s lesz, amelyik a könyvmegállóban fogja végezni.
Nem sietem el a válogatást.
2013.04.24. 16:49 emmausz
Innen ide költözve
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr635244999
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.04.24. 19:13:49
anyukám is gyakran átrendezte a lakást, a bútorokkal:) iskolából hazajövet egy párszor meglepetés fogadott (én nem örültem neki) ---
mostanában mindig a régi helyén keresem a dolgokat, új helye nincs is igazán... (mert nincs is állandó helye a könyveknek már)
mostanában mindig a régi helyén keresem a dolgokat, új helye nincs is igazán... (mert nincs is állandó helye a könyveknek már)
emmausz 2013.04.24. 20:07:35
Újraolvasva a négy fal közötti költözködésünket hiányzik belőle feleségem szívós munkájának leírása. Legalább 2-3x annyit mozgott, mint én.
Az ő fejében több változatban élt, hogy mit hova. Régóta tervezi.
Az a prózai helyzet, hogy megnőtt a terültünk és szét kellett szórni a bútorokat.
Kommentedre ragálva: Hányszor kerestem a szemüvegemet, pedig azt én raktam a fejem búbjára. A könyvek: a lényeg, te tudd, mit hol keress.
Az ő fejében több változatban élt, hogy mit hova. Régóta tervezi.
Az a prózai helyzet, hogy megnőtt a terültünk és szét kellett szórni a bútorokat.
Kommentedre ragálva: Hányszor kerestem a szemüvegemet, pedig azt én raktam a fejem búbjára. A könyvek: a lényeg, te tudd, mit hol keress.
Utolsó kommentek