Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2013.04.24. 16:49 emmausz

Innen ide költözve

Örkény egypercese zseniális: „Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.”
Jelentem, a dolog működik! Nekünk sikerült. A gyerekek és az unoka elköltözésével megindult a belső költözködés Lőpormalom utcai, első emeleti lakásunkban. Nevezzük átrendezésnek, mely felért egy költözködéssel. Mihez is hasonlít ez?
Mondjuk a helyben járáshoz.
Mondjuk a futógépben megtett kilométerekhez
vagy a szobabiciklizéshez.
Magasról nézve megvolna a lakás, csak betérve az ajtón nem ismersz rá sok mindenre.
Ami eddig jobbra volt, az most balra van.
Ami eddig kint volt, az most bent van,
ami eddig fent volt, az most lent van,
ami eddig a szélén volt, az most középen van,
amit eddig őriztünk, azt most kidobjuk,
ami eddig hiányzott, azt most megvesszük.   
Csak azt sajnálom, hogy nem készült fotó páromról, amint eltoljuk a pianínót. Mondtam is neki, hogy most kedvére kiélheti „átrendezhetnékjét”, amelyet anyai nagyanyjától annyiszor látott.
Nagymama ugyanis a jobb elrendezés érdekében sűrűn tologatta máshová a bútorokat. Nagypapa reakcióját nem ismerem, de úgy sejtem: néha nem tudta, hogy csakugyan saját ajtaján ment-e be munkája végeztével.
Ma kulminált a tologatás. Nekem egy harcmező képe ködlött fel, amikor is ide-oda hullámzik az egymásnak feszülő két sereg. Hol sikeres az áttörés, hol muszáj visszavonulni. (Jut eszembe: ez a színes kép azért ugrott be, mert némi pezsgővel pezsgettem meg fantáziámat az imént.)
A kecses üvegszekrény körbejárta a nagyszobát, míg végül ugyanott kötött ki, ahol korábban is állt. Nagyon is megbecsülendő ez. Egy biztos pont, ahonnan tájékozódni lehet. Ámbár a redőnyös szekrényke is visszatért az üvegajtó mögé, rövid vándorlás után.
Nem tudom, meddig kopogok ezen a pulton a billentyűzetet verve. A lakás túlfelén fogok kikötni rövidesen magammal hurcolva valamennyi lexikont és szótárat s kézikönyvet.
Mondtam is kedves páromnak: Utoljára szortírozom életemben a könyveket.
Sokukat kínáljuk gyermekeinknek, erdélyieknek, s lesz, amelyik a könyvmegállóban fogja végezni.
Nem sietem el a válogatást.
       
 

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr635244999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2013.04.24. 19:13:49

anyukám is gyakran átrendezte a lakást, a bútorokkal:) iskolából hazajövet egy párszor meglepetés fogadott (én nem örültem neki) ---
mostanában mindig a régi helyén keresem a dolgokat, új helye nincs is igazán... (mert nincs is állandó helye a könyveknek már)

emmausz 2013.04.24. 20:07:35

Újraolvasva a négy fal közötti költözködésünket hiányzik belőle feleségem szívós munkájának leírása. Legalább 2-3x annyit mozgott, mint én.
Az ő fejében több változatban élt, hogy mit hova. Régóta tervezi.
Az a prózai helyzet, hogy megnőtt a terültünk és szét kellett szórni a bútorokat.
Kommentedre ragálva: Hányszor kerestem a szemüvegemet, pedig azt én raktam a fejem búbjára. A könyvek: a lényeg, te tudd, mit hol keress.
süti beállítások módosítása