Mickey webnaplója

1. Múltkor beszélgettünk róla, hogy hogyan lehet pénzt csinálni egy-egy jó ötletből. Említettem, hogy vagy húsz éve egy elmés ipse kezdő angol nyelvleckét nyomtatott WC-papír tekercsekre. És fogyott rendesen az áru. A toilette-be igyekvő, miután jól végezte dolgát (megtanulta a szavakat, megoldotta a tesztet), a papírt, mely idáig előtte volt, hogy is mondjam, utóértékesítette, majd annak rendje és módja szerint lehúzta. (Persze fennáll a probléma, mert ahány személy, annyi tekercs… Letépni a más tekercséből felér egy igazolatlan hiányzással.) Mire elfogyott egy 32 db-os tekercs, a kezdő angolos közel járt hozzá, hogy alapfokú vizsgát tegyen.
– Ugyanez eljátszható viccekkel is. Még vizsgázni se kell. Minden perforációnál újabb poén, újabb rajz, újabb vicc. Ezt különösen szorulásosaknak ajánlom. Ha jók a poénok, a rekeszizma olyan heveny rázkódásba kezd, mely megindítja a belek perisztaltikus mozgását, és „ülése” eredményes lesz.
– A depiknek humoros történeteket nyomtatnék a tekercsekre
– a nosztalgiázóknak slágerszövegeket kottával. S van még néhány ötletem.
Meg is jegyezte E.: – Tudjuk, az ötlet alkalmazásából keletkező haszon szokásos 10%-át kéred.
– Nem, mondtam, csak 1%-át.
2. Vannak olyan dolgok, melyek először történnek meg velem. Ahogyan idősödöm, ezek egyre ritkulnak. Ma az fordult elő velem életemben először, hogy bébiételt ettem. (Ha első gyerekkoromban nem tehettem, most alkalom adódott rá, hogy immár második gyerekkoromban megkóstoljam.) Levike hagyta itt jó félig teli üvegcséjét, benne szilva-alma péppel, természetes cukorral. Kóstoltam, mert inkább pocsékba, mint kárba – mondja a közhely. Kóstoltam, és eldöntöttem, hogy feljavítom. Vizet és Édeskét löttyintettem hozzá. Kellemes ivólé lett belőle.
3. Marginális megjegyzés. Van ilyen. Margóra szokták írni, én firkálni, mert írni nem tudok.
N.Ö. azt írta könyvében, hogy „eleinte ferde szemmel néztek rá a japánok”. Saját írásommal találtam a lapszélen: „Eleinte?! A japánok mindenkire mindig ferde szemmel néznek.”  
4. Jubilálunk. Ma éppen 50. napja nem működik a freeblog.hu.
Erről jut eszembe egy régi eset. A Belvárosban sétáltunk a 80-as években egyik kollégámmal, amikor az egyik bérház tatarozása folytán felhúzott faállványzat alatti „árkád” alá érkezve odaszóltam neki: te, fel kellene írni az állványzatra: MŰEMLÉK. Legalább öt éve itt áll, és senki nem csinál semmit a házon.