Ági (bloggerina) jóvoltából nézegetem a balatonfüredi Jókai-villáról készült fotókat. Sok képet készített az enteriőrről. Belül tágasság, hatalmas támlásszék, szekrénykén a porcelán mosdótál, az ablak előtt két szemben álló hegedűsnek kottaállvány. Polírozott nagy íróasztal, festékes készlet, lombikos kávéfőző stb, stb. Elképzelem azt az ideális nyugalmat, mely körbelengte az alkotó irodalmár házát. Csoda, hogy száz kötetet hozott össze hosszú élete során? Egyáltalán nem. Műveltségén, fantáziáján túl a nyugodt körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy sikerüljön ez a teljesítmény, s kikerüljön egy ekkora életmű a keze alól. Nem mondom, gondot jelenthetett, hogy lúdtollal folyt a körmölés, és a kézirat valóban kézirat volt. Olvasható, kalligrafikus betűket kellett sorjázni, hogy a nyomdászmester ne essen kétségbe, és képes legyen a kézi szedést megvalósítani.
Ma ez nem kérdés. A gép töröl, a gép szöveget szerkeszt, a gép helyesírást javít, a gép formáz, de…
Jókai figyelmét nem kötötte le a számítógép információdömpingje. Egy dolga volt. Írni. A többit elintézte a felesége, a személyzet, mely – úgy vélem –, rendelkezésére állt.
Nem kellett megnéznie, hogy érkezett-e újabb email-je,
kell-e válaszolnia rájuk,
mit üzennek a facebookon.
Lájkolták-e újságcikkét, s neki lájkolnia kell-e ismerősei bejegyzését.
Nem kellett kommentet írnia, sem hozzászólásokra reagálnia.
Nem kellett elolvasnia az MNO-t a NOL, s az indexet, hogy a sorok közül kihámozzon valamiféle használható infót.
Nem kellett neki megnéznie az időrabló kezdőlapot a fb-on, s törölnie az információk elé egyre szemtelenebbül tolakodó reklámszövegeket. (Ez lesz a PC-k halála? Nevezetesen az, hogy a felhasználók belefáradnak a mindent elborító reklámok elleni küzdelembe? Innen üzenem a reklámszakembereknek: Ahhoz az emberfajtához tartozom, akik nem szeretik, ha megvezetik őket. Következésképpen a legritkábban fordul elő, hogy engedek a reklámok csábításának. Inkább „berágok”, és az „azért se” álláspontra helyezkedem.)
Mobilon (és stabilon) se zavarták munkájában.
Jókai csak ült és írt.
Én meg csak ülök és (s)írok, mert nem lett egyszerűbb az életünk az információs dzsungelben. (Kellene valamiféle elektronikus machete, hogy rendet vágjunk az elektroszmogban, bozótban.)
Amiben közösek vagyunk: Vélhetőleg számos vendég érkezett hozzájuk látogatóba, akik szállították a témákat és kedélyes társalgásra adtak okot. Ez nálunk is így van. Tegnap este regnumi csoportunkat láttuk vendégül, ma délelőtt a templomi közösségnek szerveztünk agapét, délután előbb Micáék, majd Kata lányunk és Robi érkeztek beszélgetni. Kértem tőlük témát, de nem adtak. Így választottam az általam is kedvelt jó tollú és slamposan szerkesztő magyar íróóriást posztom témájául.
Tartozom a slamposságot elmagyarázni.
Egykori magyartanárom a Mégis mozog a föld c. regény elolvasására kötelezett bennünket. Kellett találunk az olvasás során négy-ötféle lehetetlenséget. Időponti összecsúszásokat, a hősök párhuzamos előfordulását azonos időben több helyen, stb., amelyek arra mutattak, hogy a hetilapnak írt folytatásokat szerkezeti vázlat nélkül fogalmazta Jókai, és előfordult, hogy tévesen emlékezett a korábbi részletekre.
Utolsó kommentek