Mickey webnaplója

Egyik vejem, François és én némiképpen rokonlelkek vagyunk. Némiképpen meg nem. 
Amiben nem, az a munkastílusunk.
Ő kitartóan, módszeresen, sokáig képes egyenletes tempóban és alapos munkát végezve dolgozni. Rám az volt jellemző, hogy hatalmas erőfeszítéssel ügyködtem mindenen, amit meg kellett oldani, de legkésőbb a munkálatok napjának estéig végeznem kellett, különben el voltam keseredve. Ezért utálom a lakásleválasztást, konyhafelújítást stb.
Amiben hasonlítunk, az a leleményesség. Őt is meglepte, hogy amikor eltörött a vécétartály műanyag karja, amely a harangot volt hivatva megemelni, akkor tíz perc múlva elkészült az általam kifúrt s a célnak tökéletesen megfelelő vállfa, mely azután évekig problémamentesen működött. A zuhanyrózsa helyén tartását is egyedi módon oldottam meg, máig „dolgozik”, ahogyan Amerikában mondják.
Ám akadt neki is olyan ötlete, melytől az én füleim álltak ketté. Matyika unoka kicsi emberke volt, aki tejbepapin élt (darakása). Ám már ebédeltünk volna, csakhogy a tejbegríz halálforró volt. François feltette a pianínó tetejére a ventilátor tövébe, és ráengedte a légáramlatot. Hármas fokozaton járatta a lankadatlanul fújó gépet, mely öt perc alatt kihűtötte a masszát.
Eddig nem használtam ötletét, de ma eszembe jutott. Pudingot készítettem két tasakkal, s egy liter vízzel. A massza éppen úgy nem akar kihűlni, mint egykor a gríz. Mialatt ezt a posztot írom, egy ventilátor forog a csoki pudingot célozva. Mire befejezem a posztot, jó étvágyat kívánhattok nekem.
Muszáj még elmondani azt, hogy úgynevezett befejező emberek vagyunk mindketten. Néhány példával bizonyítom. Egyik nyáron körbenézett François a kamrában, s számba vette, minek mi a felhasználhatósági dátuma. Én ezt nem tudtam. Csupán annyit láttam, hogy a Gulyáskrémet François előszeretettel használja ízesítésre. Egyszer csak elfogyott a tubusból a krém. Még aznap vettem másikat, ha már annyira szereti ezt a hungaricumot a vejem. Ő mosolyogva közölte, hogy egyáltalán nincs oda az ízéért, csak nem akarta, hogy kidobjuk, noha rég lejárt az érvényessége. Már leírtam, hogy náluk tartózkodásunk során egy a hatóságok által lefoglalt bort hozott haza, mert ki akarták dobni. Hát hogyne. Senki nem kezelte, s a bor évjárata 1961-es volt. Megkérdezte tőlem, hogy nincs-e ellenemre, hogy megigyuk az óbort. Nem tiltakoztam, s kinyitotta. Megittuk, és ma is élünk. Még csak kellemetlen mellékíze sem volt.      
Visszakanyarodva a mához, jelentem: hű maradtam önmagamhoz. Tejbegrízt terveztem ebédre, de megakadt a szemem három zacskó pudingon. Közel egy éve lejárt a felhasználhatósági dátumuk. Azonnal bekevertem kettőt belőlük. S mindjárt nekiesek az egyik felének, ha a poszt végére kihűlt. Kívánjatok jó étvágyat!
Köszönöm.