Mickey webnaplója

Egy elhíresült mondás szerint „írj le öt mondatot” és én felakasztatlak.
Korunkban elég nyilvánvalónak tűnhet, hogy a nagytestvér, ha figyel minket, fog találni kapaszkodót ahhoz, hogy bárkire ráhúzhassa a vizes lepedőt, hiszen nem öt mondatot, hanem ötezer emailt, százezer sms-t, több ezer posztot küldünk egymásnak, s ha még ez sem volna elég, twittert is használunk, s ha kell, ha nem előkapjuk a mobilt, hogy tudassuk: élünk.
A kérdés nem is kérdés, miszerint figyel-e?
Olvashatjuk: megteszi.
Figyel, mert harcol a terrorizmus ellen, figyel, mert közeledik a választás, figyel …. mert fél.
Igen, fél.
Aki nem fél, az nem tekintget riadtan maga mögé, hogy nem követi-e valaki, aki hihetőleg fejbe kívánja vágni egy borosüveggel.
Aki nem fél, az hiszi: jó az, amit mond, amit tesz, amit képvisel.
Aki nem fél, az meri vállalni magatartását, cselekedeteit, eszméit, ideálját, gondolatait, leírt szövegeit.   
Mondják, a demokratát arról lehet felismerni, hogy nem fél.
Kérdezem: Van tehát valahol a világon demokrácia? Van félelem nélkül élő társadalom?
Továbbmegyek.
A szeretetben nincs félelem. (Ideális állapot, nem sűrű.) Aki tehát szeret, abban nincs, vagy alig van félelem.
Ha Ferenc pápa tanítását nagyon rövidre akarom fogni, Pál szavait éli meg: Állj elő az evangéliummal, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Nemcsak hirdeti, éli is. Utóbb egyik twitter-üzenetében ezt írja: „A keresztények készen állnak az Evangélium hirdetésére, mert nem tudják magukban tartani azt az örömet, ami Krisztus megismeréséből fakad.” Ferenc igazi apostol. Kétezer éve Péter ugyanezt fogalmazza meg: Nem hallgathatunk arról, aminek tanúi voltunk.
Amikor emberekre nyitunk a valós vagy a virtuális világban, akkor bizonyos mértékig félretesszük félelmeinket, különben saját szellemi gettónkban találjuk magunkat.
Vállalnunk kell annak a lehetőségét, hogy olykor – igaztalanul vagy méltán – támadás ér bennünket, s azt is, hogy meggyőződésünk miatt meghurcolhatnak.  „A szeretet ára az ártatlanok szenvedése” – fejtette ki egy jezsuita szerzetes.
Én se tudok jobbat, de ettől még képviselünk kell a megismert jót, a megismert igazságokat.
Leírjuk tehát az öt sorokat, százszor és ezerszer … akárhányszor, hátha elgondolkodik rajtuk valaki.