Mickey webnaplója

Nemrég mentek el leendő nászomék, akikkel egy jó hangulatú délutánt töltöttünk együtt. A rájuk figyelés intenzitását jelzi, hogy nem jutott eszembe, hogy fotózzak, és az is, hogy este vettem be a déli gyógyszereimet is, aminek nincs különösebb jelentősége.
A héten kitör a nyár. Ezt jelzik a hétköznap tartott igeliturgiák, ezt a kánikula határát súroló hőség, ezt olvasom le a hőmérő higanyszáláról, és erre utal az Éváéktól késő este érkező sms, amelyben azt írja, ha nem jön közbe semmi, kedd este nekivágnak Keletnek, hogy a végén nálunk kössenek ki. Minden alkalommal ez történik.
Egyszer csak elérkezik a találkozás ideje, melyre oly hosszan várunk. És mire felocsúdunk, búcsút inthetünk egymásnak.
Még nézzük a távolodó egyterűt, s közben azért fohászkodunk, hogy érjenek haza szerencsésen a négy gyermekükkel.
Majd annak a hiánya marad bennünk, hogy találkoztunk, kicseréltük gondolatainkat az elmúlt évről s a jelen állapotáról, s mégis akadtak olyan szálak, melyeket nem varrtunk el, melyeket elfelejtettünk kibeszélni, megosztani egymással, vagy talán annak az érzése ez csupán, hogy a találkozások ugyan kitűnő alkalmak az egymásból való gazdagodásra, de van bennük valamiféle esetlegesség, töredékesség.
Nem lehet ez másképp, merthogy magunk sem vagyunk tökéletesek.
Nos, most hát a várakozás állapotát éljük még néhány napig, ha nem is tétlenül.
Mozgalmas időszak ez.
Be kell rendezkednünk arra, hogy átmenetileg hat fővel megszaporodunk, azaz négyszer annyian üljük körül az asztalt, mint egyéb alkalmakkor. Ha átjönnek a fiatalok, akkor még három fővel többen.
Egyre nagyobb fejtörést jelent, hogy a felcseperedő unokák nagyobbjának miféle program kínálkozik. Én azt látom rajtuk, hogy időnként unatkoznak, ők azt állítják, hogy az év legszebb időszaka, amikor nem tartoznak semmiféle aktivitást mutatni, mint tanulás, ház körüli sertepertélés . A kettő között lehet az igazság. Másfél évtizeddel ezelőtt még tanultak a szüleik, s hónapokat töltöttek nálunk. egy gyerek számára meghatározó, hogy visszatérhessen arra a helyre, ahol mindig is szeretett létezni. Valamiképpen a „vissza a gyökerekhez” ősélményük megelevenedése ez valahányszor becsöngetnek hozzánk.
Igazamat támasztja alá, amit anyagi megfontolásból elköltözött szomszédunk egyik sarja fogalmazott meg. Együtt laktunk velük békességben több mint húsz évig. A fiú immár fiatalember azt kérte, hogy hadd látogathasson el hozzánk, s érezze annak a térnek a vonzását, ahol egész fiatalságát töltötte, hiszen ide született.
Mieink között is akadnak jó páran, akik tudatosan vagy tudat alatt így vélekednek, így éreznek.
Most ennek az össznépi hangulat felidézésének az időszaka előtt állunk.
Az ágyneműk megújítva már előálltak, a szobák átalakítása pedig hamarosan elkezdődik. Hogy kipihenhessék magukat az érkező vándorok.   
PS  1. Fából vaskarika.
A facebookon található ez az antagonisztikus ellentmondás: Ha meg akarod tekinteni, előbb nyomj egy lájkot. Honnan tudhatom előre, hogy tetszeni fog, amit meg akarok tekinteni. Ha  pedig már megtekintettem, mert nyomtam egy lájkot, de nem tetszik a feltett kép és/vagy szöveg, meghasonlok, mert önként és dalolva „tetszik”-kel voksoltam arra, ami nem tetszik.
PS. 2. Társadalmi (világ-) méretű bizalomvesztés.
Maradjunk abban, hogy a frankhiteleseket a bankok rendesen átverték, már akit lehetett, azokat, akik nem olvasták el és értették meg a csapdaként, taposóaknaként elhelyezett apró avagy normál-betűs szövegeket. Akik ebbe a verembe nem estek bele, azok szájából hányszor elhangzott: Aki nem olvas el minden feltételt egy szerződésben és úgy írja alá, hogy nem értette meg minden mondatát, az felelőtlen vagy hülye.
Mondani lehet ilyeneket, de nem több ez a cinizmusnál, jó esetben a kárörömnél.
Próbálom röviden körvonalazni, hogy miért sántít ez a duma.
Aki látott már kb. 10 évvel ezelőtti adóbevallási útmutatót, 5o oldalon bükkfanyelven megfogalmazott szakszöveget, az tudja, hogy felsőfokú végzettséggel sem képes mindenki eligazodni a szabályzó-dzsungelben, nem képes kiemelni belőlük a rá vonatkozókat, elválasztva attól a 49 oldaltól, melyhez semmi köze sincs.
És ez csak az érem egyik oldala. Az a hitelintézet, mely nevével visszaélve hitelesnek látszik, s valójában fiskális módszerekkel megpróbálja kiénekelni a sajtot a hollók szájából, az előttem nem hitelintézet, hanem hiteltelen intézet. Folytatólag még megjegyzem, hogy az a társadalom, amely kizárja a kölcsönös bizalmat a mindennapi gyakorlatából, az őrült társadalom.
Gondoljuk csak meg: az egyre hatalmasabb közúti forgalom szabályozója a KRESZ. Ha nem feltételezhetem, hogy mindenki tartja magát a közmegegyezéshez, ha nem bízhatok benne, hogy mindenki tartani fogja magát a KRESZ szabályaihoz, akkor jól teszem, ha egyáltalán nem veszek részt benne, mert az első félórában nagy eséllyel kimúlhatok ebből az árnyékvilágból.
Bizalom nélkül nemcsak közlekedés nincs, de társadalom sincs, közjó sincs, csak biztonságtechnika van, csak biztonsági őrök vannak, csak rendőrök vannak, csak erőszak van, csak kiskapuk vannak, csak simliskedés van, csak szabályok között kotorászó ügyvédek vannak, és perek végtelen sorban egymást követően.
Az okoskodóknak teljes jóhiszeműséggel és bizalommal adom tudtukra, hogy nagyon hamis úton járnak.