Mickey webnaplója

Ma Szent Bonaventúra emléknapja van.  Másodszor ugrom neki írásainak. Érdekes, ám számomra kissé megfoghatatlan érvei vannak. Némelyik általa hangoztatott fogalmat magyarra fordítva olvasok, ám csak hozzávetőleg tudom elhelyezni a ma általánosan használt fogalomrendszerben. Pl. olvasom: ismeretkép.  Gondolom: inger jelentésű. De nem egészen biztos. Olvasom, négy elemből épül a világ. Gondolom, honnan ismerhette volna az elemek periódusos rendszerét. Ha tehát valamit szeretnék megérteni abból, amit közöl, igen válogatósnak kell lennem, és szénakazalból kell elővarázsolnom a tűt. Alighanem van ennél gyorsabb módszer, amely tanításának azokat az összetevőit veszi sorra, melyek örök érvényűek. 
Megjegyzem, hogy Szent Ágostonra is hivatkozik Bonaventúra. Ágostonra, akinek szintén voltak ma már erőteljesen megkérdőjelezhető tételei. Itt valamiféle számok jelentőségéről szól, amelyet ma nem gondolom, hogy komoly megfontolásra kell vennünk. Ha tarthatók lettek volna ezek a fejtegetései, ma is idézné az egyház őket, mint alapigazságokat, de nem teszi. Egy szent a maga korában megszokott fogalomkörben él, alkalmazza, bővíti, értelmezi őket, de nem ezekért szent, vagy nem elsősorban miattuk. Életmódjának kell igaz módon tükröznie az egy igazat.
Ha Bonaventúra könyvét a még korábbi Bibliával hasonlítom össze – ott is Jézus tanításával –, hatalmas a különbség.
 A Mester nem filozofál, hanem kinyilatkoztat. Szavainak végérvényessége máig zavarja azokat, akik nem ismerik el tévedhetetlennek, hanem csak egynek a guruk közül. Pedig világosan megmondta: „Ez a világ elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.” Másutt olyasvalamiképpen fogalmaz, hogy atyáitok hitelességük megerősítésére, a prófétákra és az ősatyákra hivatkoztak. Én magamra hivatkozom – állítja magabiztosan.
S valóban, egyetlen érvét sem képes megcáfolni soha senki. Kortársai kelepceállítási kísérleteit szellemesen hárítja, olykor keményen riposztozva.
Nem véletlen, hogy Máté e szavakat rögzíti a hegyi beszédről szóló leírása végén: „Ezzel Jézus befejezte ezeket a beszédeket. A nép elámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók.” (Mt 7,28,29)