Hazaérkezvén a nyaralásból visszatért a kánikula. A héten be kellene fizetni még egy csekket, de nincs kedvem kimászni az erős UV-vel pörkölő napra. Még a HÉV-megállóig se. Pedig a postán légkondicionálás van, hacsak másképp nem döntenek a postáskisasszonyok.  Olykor kinyitják az ablakokat, ahol a melegnél csak a várakozók sora nagyobb. Pedig érdekelne még a könyvmegálló is, mely pillanatnyilag kb. ötven fokos lehet. Benne a könyvek gyorsabban oxidálódnak, mint normál hőmérsékleten. 
Tegnapi posztomat olvasta feleségem, meg is jegyezte, hogy elindíthatnánk a léghűsítő ketyerét, ha már felszereltettük. El, hagytam rá, ha akarod, indítsd el. Egy gombnyomás pusztán az ikszedik távkapcsolónkon, és a gép engedelmesen követi a beletáplált parancsokat. Kiköpködi a felesleges dunsztot, lehűti a levegőt a belediktált hőfokra, meg is tartja azon. Persze mindezt akkor teszi gazdaságosan, ha az ablakok, ajtók zárva. Választhatom azt, hogy becsukom zsákszobánk ajtaját, és akkor bent marad a hűvösség, vagy … nem. Azt nem választhatom, hogy becsukjuk az ajtókat, ablakokat.  Egyelőre elég a két propeller hűtése itt mellettem.
Nyár van, nyár – rekkenő a hőség. Rekk!!! Jól esik zuhanyozni, és csaknem éjfélig a tévé előtt üldögélni egy-egy focimeccset nézve. Fogalmam sincs, hogy valójában mikor játszották le a meccseket, és az se számít, hogy melyik csapat győz. Nincs gyilkos, nincs pisztolyos ember, nincs kihallgató szoba, és kórházi műtő se. Nekem talán ezért jelent kikapcsolódást meccset nézni.
Jót nevettem nemrégiben, mert francia vejemmel és a fiúkkal ültünk a képernyő előtt. Két csapat birkózott egymással a továbbjutásért. A 20 éves korosztály világbajnokságának egyik tétmérkőzése folyt. Valaha nem bírtam nézni a kivégzésekhez hasonló tizenegyes párbajt. Nem hittem el (ma sem hiszem), hogy igazságosabb döntés születik kimenetelük által, mintha egy pénzérmét dobnának fel és fej vagy írás alapon választanák ki, melyik csapat az erősebb. Szerintem ilyen esetben abba kellene hagyni az iszapbirkózást, és mindkét együttesnek megosztott helyezést adni. Visszatérve a tizenegyesrúgásokhoz – mióta nyugtatót is felírt az orvos, hidegvérrel nézem a „kivégzést”. Ezt tettük is, mint írtam. együtt egy késő esti meccs végén. Belövi, vagy nem lövi be? Ez a kérdés. Fogadásokat lehetne kötni minden egyes rúgás előtt. A jó 120 perce játszó csapatok tagjai egymásután felváltva törekednek bevenni az ellenséges kaput. Sokáig nincs kihagyás, nincs tévesztés.   
Majd egyszer csak azt találom mondani. Eldőlt a dolog. Ez nem talál a hálóba. A többiek megmosolyogják okoskodásomat. Pedig igazam lett. A fickó fél percig helyezgette egyik fűcsomóról a másikra a labdát. Elég keserves arcot vágott a művelethez. Majd felnézett, nem háríthatná-e át a döntést másvalakire. Végül rászánta magát, és felrúgta a labdát vagy négyméternyi magasságba. A bogyó elszállt és nemzeti tizenegyük továbbjutása szintén. Egy tizenegyes-lövést nem lehet elrontani technikailag, csak idegileg. Ez történt, ezt láttam az arcán. Szegény.
2. REKLÁM. Szinte minden második reklám gyógyszert vagy készítményt propagál. Nem emlékszem a pontos dátumra, legalább 10–15 éve vezethették be kötelezőleg, hogy minden alkalommal végigmondassák a szöveget: „A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét.” Ezek vagy hülyék, vagy minket néznek annak – szoktam mondogatni. Tücsi rettenetesen unja már a szövegemet. A tévések a reklámidő után kapják pénzüket, érdekük hát, hogy hosszabb időt vegyen igénybe a szöveg. A megrendelőnek csaknem mindegy, hiszen megfizetjük a reklámköltségeket a gyógyszerek árában. Mégis hadaróra fogják, hogy mérsékeljék a reklámidő hosszát. Nos, a mai gyakorlatnál Gárdonyi idióta „hőse”, Göre Gábor bíró úré is normálisabb volt, aki sose mondta, hogy „ögye mög a fene”, hanem csak ezt: ÖMAF.  A hadarás helyett et kellene mondani: AKÉMOEABKMOGY. Esetleg vegyék 10szeres sebességre. Kit érdekel?