Mickey webnaplója

Kb. negyedéve őrizgetünk két halkonzervet, egy paradicsomos és egy olajos sprotnit. Mivel elmúlának az ünnepek és a főtt kaják, elhatároztam, hogy ma halat eszem ebédre. Mégpedig az olajosat, mert tény, ami tény, a már elfogyasztott tejeskávé és a paradicsomos hal kapcsolata antagonisztikusnak mondható.
Praktikus konzervbontó elő, szép,
kék papír körben letép a dobozról.
A papíron fickándozó halak és a szöveg is biztatóan hangzik.
Ámbátor. Valami gyanút kelt.
Nem találom rajta a magyar cég nevét, noha 599-cel indul a vonalkód.
A szöveg is kicsit sokat beszél.
Ilyeneket.
Összetevők: Balti sprotni  70%, növényi olaj 29%, étkezési só. (Eddig rendben).
Előállítási módszer: halászat. (s csakugyan. Elképzelem mindenki megdöbbenését, ha fogászat volna ide írva.)
Fogási földrajzi terület: Fao 27. III. d. (Tessék mondani a Kurszk atom-tengeralattjáró messze süllyedt el a fogási területtől? Mennyire messze?)  
Fogási módszer: tengervízből, vontatott hálóval halászott. (Jó tudni. Utálom a kézigránáttal felszínre hozott halakat.)
Minőségét megőrzi… sokáig, érdektelen.
Gyártási dátum: még érdektelenebb.
Tárolási javaslat: már mindegy. Magamban tárolom a majd megmondom, mit.
Fogyasztásra kész termék: felbontás után azonnal elfogyasztandó. (Kérem szépen, amennyit tudtam, azonnal elfogyasztottam belőle.)
Géppel töltve. (Ha láttátok volna, hogy az a marha gép hogyan tuszkolta bele a felismerhetetlenségig összeroncsolt halszöveteket a bádogskatulyába, az élettől is elment volna a kedvetek.)
[Ezek után nem átallja a cég megemlíteni] A termék a hal fejét, farkát is tartalmazza. (Ehhez először fel kellett volna ismerni a fejet és a farkat, de mint megjegyeztem, az a marha gép halfoszlányokat, miszlikre roncsolt haldarabokat nyomott a dobozba, olyannyira a felismerhetetlenségig zúzva, hogy egy kriminológus kórboncnok se volna képes összerakni belőlük a halakat.)
A többi szöveg blabla, elhanyagolható.
Az előzőekből kiderül, hogy olyan konzervet kaptam a pénzemért, amilyet a fentiekben leírtam. Elképzelhetitek elszörnyülködésemet, hiszen eddig a sprotni szépséges, ezüst testű haltörzseket jelentett nekem, amint füstölt vagy főzött állapotban szépen egymásra keresztirányban felstószolva sorakoznak a konzervdobozban. Körülöttük az aranysárga olaj. A két matéria még véletlenül se keveredik kölcsönösen a felismerhetetlenségig.
Jól megjegyzem a doboz küllemét.
Ilyet soha többet!
Egyszer volt Óbudán sprotnivásár.
„Ebbül a halbul többé nem eszünk” – jegyezné meg Laci bácsi, akit ti nem ismertek.