Néha egyszerű az élet, néha bonyolult. Most inkább az utóbbi. Belebonyolódtam a jogosítvány-meghosszabbításba. Bürokráciának indult, s belebotlottam egy olyan laboreredménybe, amely némi fejcsóválásra adott okot a háziorvosunknak. 
Sebtében felírt valamit, a meglévő kilencféle drogom mellé, s megállapította, hogy
én, szegény vérszegény vagyok egy kissé. S mintha
a vesém is valami… nem biztos, de nézessem meg.
Ez a megnézetés további bakugrásokat követel tőlem.
Még idén fogadnak hasi UH-ra, utána ambuláns jelenésem lesz a M. Kórházban az október 23-a előtti és utáni napokon.
Kellett nekem vezetői igazolvány?
Hogy ne unatkozzam, a Római riport első csiszolásra kéredzkedő adagja befutott a neten.
Egy félbehagyott könyv korrektúrája befejezést kíván, s
a tegnapi házbeli közgyűlés jegyzőkönyvét is meg kellene termelnem.
Szegény félbehagyott rejtvényem, kockavadászatom. Téged mikor fejezlek be?
Mindenesetre kezemben van az orvos pecsétes írása arról, hogy alkalmas vagyok. Már csak az ügyfélirodától kell időpontot kérnem, s ott megjelennem az okmányokkal. Aztán fizetek és kész. Aztán el kellene vándorolnom az Akkuboltba is, mert háromféle akkut kellene újra cserélni: Laptop, csavarozó, digitális kamera.              
Majd, majd, majd. Ha csak közbe nem jön valami fontosabb.
Tudom, QQ, ma volna születésnapod. Te már örökre megszülettél. Istennél éltessél!