„Nem régen” állok a 67-es villamos peronján, s leszálláshoz készülődöm. Egyre József Attila verse motoszkál bennem. Skandálom magamban. Harminckét éves lettem én, meglepetés e költemény csecse-becse… Magam még nem lehettem 32 éves. 1978-ban már régen nem Zuglóban laktunk. Talán a nyóckerben.  Márpedig a versben való elmerülésem idején hazafelé tartottam a Fűrész utcába. Most nem a 67-es villamoson foglalkoztat a visszaemlékezés, de 67 évesen arra, hogy volt az úgy, hogy 32 se voltam, mint a költő. Mindenesetre 67 évem elszelelt, havi megélhetésemre telt, az ám hazám. Lehettem volna oktató (hála Istennek nem lettem, azt hiszem, már rég nem élnék) s nem ilyen billentyűkoptató öreglegény.  Azóta kínálom gondolataimat, hogy középiskolás fokon…? Nem tudom. Taní-tani. Nem tanítani, megélni, a megélteket továbbadni, mert nem vagyok egy légtérben olvasóimmal. Hatni kívánok rájuk, elfogadva a tőlük paralel jövő önközléseket, és tovább termelem posztjaimat a kölcsönös megértés jegyében, míg ki nem hull a stafétabot a kezemből.
Tegnap meghallgattam Papp Lajos előadását arról, hogy hogy éljünk egészségesebben. Többek között egy szaklapban megjelent tudományos cikket ismertetett, mely lényegében azt mondja, hogy a koleszterincsökkentő gyógyszerek az érfalon a plakkok képződését segítik elő, s nemhogy gyógyítanának, hanem kifejezetten ártanak – jó pénzért. Továbbá, hogy egyik páciense 10 féle szívgyógyszert szedett. Ezeket két csoportba szedte és megállapította, hogy fifti-fifti egymás hatását kioltja a két csoport.  Zavarba ejtő ez egy szívspecialista szájából. Azért az, mert a kórházi szakorvosaim szintén szívspecialisták. Ők írták elő az én naponta szedendő gyógyszereim listáját. Mögöttük szintén évtizedes praxis áll, gondolom, rendszeresen rész vesznek továbbképzéseken, és becsületesen adják tudásuk legjavát. Ha nem így lenne, már ők is Angliában dolgoznának négyszeres havi illetményért kevesebb munkában töltött idő mellett.
Talán nem ostoba a kérdésem, melyre nem is várok feleletet: Melyik csoportnak higgyek? Merthogy úgy állok itt, mint Buridán szamara a két egymásnak ellentmondó gyakorlat között. Legalább ne idegesítenének. Megnéztem nemrég készült laborleletemet: koleszterinszintem 3,9 (tűréshatár (2,8–5,2) Tehát jó.
 A koleszterincsökkentő szedése előtt nyilván kórosan magas volt. Mostanra beállt. Jogos kérdés, kell-e tovább szedni a csökkentőt, vagy kifejezetten azért jó, mert folyamatosan szedem a tablettát.
Vérhígítás. Papp az Aszpirint ajánlja. Én mást kapok, havi kontroll mellett szedem. Ám amit ő ajánl, napi 3 deci vörösbor, az nem fér össze vérhígítómmal. Kioltja a hatását. Egy újabb Buridán-effektus.
Azt hiszem, abban kell megegyeznünk, hogy ez a világ nem tökéletes.
Azért így is szeretnivaló. A gyógyszerpártiakkal és az azt ellenzőkkel együtt.