Mickey webnaplója

Amikor blogomban közöltem az évezred környékén keletkezett profetikus írásomat hetvenhetedik János Pál megválasztásáról, aki egyszerű és szegény életvezetési modellt tartott, akkor (2013. március 14.) sokáig fent volt a freeblogon, ám az a webhely ezen vagy máson annyira meglepődött, hogy teljesen kifeküdt. Máig se tért magához, és kétséges, hogy valamikor újraindul. Az eltelt időszakban más tárhelyet kerestem blogomnak, s az eltelt időszakban három könyvet olvastam LXXVII. János Pálról, akit történetesen Ferenc pápának hívnak. Az első könyv jól informált személyiségéről. A másodikon azt éreztem, hogy le akar csapni egy érdekes témára, és mindent összehord, érdekes anyagokat az egyház mai kihívásairól (de utálom ezt a szót, nincs rá magyar megfelelő, mert ezen érzem az amerikai? ízt). Viszont magáról a pápáról keveset tud, ezért inkább jóslásokba bocsátkozik, hogy mi lesz a riói ifi világtalálkozón stb. Ez a mostani füzetnyi interjúkötet, melybe egyéb beszédeket is felvettek, hogy mégis kitegyen egy kisregényre való anyagot, egy jezsuita beszélgetése a pápával, aki eddig a legárnyaltabban fejti ki, hogy miről mit gondol Ferenc pápa. A legérdekesebb nekem, hogy ha valaki bedob egy új kategóriát, azonnal baj van a fogalom pontos fordításával, jelentéstartalmának kifejtésével. Ilyen volt a múltszázadban elterjesztett inkulturáció, a szubszidiaritás, a családegyház, az aggiornamento. Ilyen ebben a könyvben a megkülönböztetés és a határ fogalmak.
Érdekesebb megfogalmazásaiból idézek egy csokorra valót. „A gyóntatószék nem egy kínzókamra, hanem az irgalom helye, amelyben az Úr arra ösztönöz bennünket, hogy a lehető legjobbat tegyük.” (30. o.)   
„Istennel a mában kell találkozni. … mint Illés, a lágy szellőben találjuk meg … ehhez szemlélődő magatartásra van szükség: amikor az ember érzi, hogy helyes úton jár, vagyis megértéssel és szeretettel fordul a dolgok és élethelyzetek felé, annak a jele, hogy jó úton járunk, a mély béke, a lelki vigasz, a szeretet Isten és minden dolog iránt. ” (36. o.)
„Ha valaki abszolút biztonsággal kijelenti, hogy találkozott Istennel …, ott valami nincs rendben. … Mózes mindig helyet hagyott a kétkedésnek. Az Úrnak teret kell hagyni, nem pedig a mi bizonyosságainknak. Vagyis alázatosnak kell lenni. A bizonytalanság ott van minden igazi megkülönböztetésben, amely nyitott a lelki vigaszból fakadó megerősítésre. … Szt. Ágoston: Keressük Istent, hogy megtaláljuk, és találjuk meg Istent, hogy mindig keressük Őt!” (37. o.)
További finomítások: Bele kell vágni a találkozás keresésének kalandjába, és hagyni kell, hogy Isten keressen bennünket, és ránk találjon. Ha a keresztény mindent akar ..., nem talál semmit. .. Isten jelen van minden ember életében. Bárki életében. Ha élete merő szerencsétlenség, ha bűnök serege, kábítószer vagy bármi más törte össze, isten ott van az életében. …Bízni kell az Istenben!” (38. o.)
Nem szeretem az optimista szót, inkább a reménységet szeretem.
A művészetekről vallott nézeteit, az általa kultivált műfajokról: (40-41. o.)
Próbálja kihüvelyezni a lelkek megkülönböztetésének Szent Ignác-i gyakorlatát. Nem könnyű. (44. o.)  
„A politika a szeretet egyik legmagasabb formája, mert a közjót keresi.” … de túlságosan bepiszkolódott. Mit tehetek én? Ez a kérdés a fontos.” 62. o.)
„A reményt a világ szelleme, a gazdagság, az üreslelkűség, a gőg, a büszkeség, a dölyf rabolják el. A reményt a szegény Jézusban találom meg. ” …P. Arrupét (jezsuita generális volt) idézi: Nézzétek, nem lehet a szegénységről beszélni a szegényekkel való konkrét kapcsolat nélkül.” (63. o.)
A sajtónak 3 dolgot ajánl: 1. Párbeszéd. „…feladatotok nem a falak, hanem a hidak építése.” (72. o.)  2. A lelkek megkülönböztetése: A spirituális kérdések sokkal élőbbek ma, mint valaha. csak kell valaki, aki azt megértse és elmagyarázza. Nyitott értelemmel keressétek Istent minden dologban. Figyeljetek, és együtt szemléljétek Isten igazságát, szépségét jóságát … ez az emberi méltóság alapja. (73. o.) Isten hív, és azt mondja nekünk: fontos vagy nekem, szeretlek és számítok rád.”  (80. o.) 3. A határ: Az evangélium és a kultúra közötti törés kétségkívül dráma. … Fel kell állni és „a határok felé menni, nem pedig hazahozni a határt, hogy aztán megszelídítve egy kicsit bemázoljátok.” (74. o.)  
Talán egyszer ennél a határ fogalomnál megállok, s kicsit részletesen kifejtem. Ez volt a lejújabb, amit a pápa hangsúlyoz és többször is. A legérdekesebb dolgok a határon történnek. A római limeseken, a trigonometriában az inflexiós pont környékén, az elvek összecsattanása közötti területen, kultúrák találkozási pontjánál, és így tovább. Ott lehet keresni valamit a kölcsönös megértés és megbecsülés területén.   
Ide már csak az kívánkozik, amit Ferenc pápa sokszor kér: Imádkozzunk érte, és hogy bűnös ember, aki szegény egyházat szeretne maga körül látni.