Mickey webnaplója

Hányszor ültem le reggel, hogy megírjam napi posztomat, s hányszor keltem fel reggel, esetleg nap közben is dolgom végezetlenül. Rá kellett jönnöm: helyzetem hasonlít a reggeli hírekhez. Ha éjszaka nem történt valamiféle extra esemény, a hírek az előző napi történéseket ismétlik. Hogy is volna ébredéskor hírértékű valami, hacsak az nem, hogy mit álmodott a bemondó az éjszaka.
Én is így vagyok. Vagy régmúlt dolgokra emlékezem ilyenkor, vagy kivárok. Olykor napestig. A semmiről nem lehet írni, legfeljebb azt a matematikai furcsaságot, hogy nullával nem osztunk. Ez bizonyított tény, miközben gyanakodva fogadjuk. Ugyanis nullával szorozhatunk, valamihez hozzáadhatjuk, valamiből levonhatjuk. Zárójel vége.
Ma kint jártunk az Óbudai sziget játszóterén. Ld. néhány hangulatkép. A nap további részében befejeztem a lengyel Igor Janke által megírt Orbán-sztorit, a Hajrá, magyarok! címűt. Nem fogom lemásolni a könyvet ebbe a posztba, mindenesetre nyugtázom, hogy OV-t hús-vér emberként mutatja be, se nem ördögnek, se nem angyalnak. A könyv esemény- és gondolatgazdag.
Néhány idézet túlságosan érdekes ahhoz, hogy elmehetnék mellette említés nélkül. Soros Gy. (1993) így magyaráz a Fidesz tagjainak: EU. elvet mindent, ami keresztény, hagyományos, vagy nemzeti (Kísérteties, mennyire megvalósították az eltelt időszak alatt – jegyzem meg). Figyelmeztette vendégeit, hogy „a hagyományos értékekre való hivatkozásnak az lesz a vége, hogy nacionalizmussal, fasizmussal és antiszemitizmussal fogják őket vádolni”. (Sorosban egy próféta veszett el!) 136. o.       
A választások előtt azt írtam a Fideszről: Ha a jelszavak humorosságán múlik a siker, a Fidesz esélyes. A könyvben ezt olvasom: „A felvételek viccesek voltak, vidámak, de nem volt bennük valódi üzenet.” (Nem is nyertek 94-ben.) 145. o. „Mo. jövője attól függ, sikerül-e megteremteni az erős középosztályt (ez OV értelmezésében polgárt jelent, akinek némi vagyona van, tanultsága, kurázsi van benne, stb.).” (Így van, ha a középosztály vagyonával a nemzetet akarja felemelni. Ám ez nem egészen biztos – gondolom én.) 147. o.  
Medgyessyről a könyv nem említi, hogy az eladósításról fitymálva beszélt: „Ez legfeljebb néhány közgazdászt érdekelhet”. (Medgyessy nem bizonyult prófétának.) A könyv ugyancsak nem említi a Millenáris parkban az Álmodó magyarok c. kiállítást, mely a körülményekhez képest felemelő valami volt. Említi viszont a GyF-fel való választási párbajt. (Én láttam. Azt tapasztaltam, hogy OV egy leeresztett kezű bokszoló, aki alig várja, hogy kiüssék. Ez jött át a képernyőn.) Hozza viszont a könyv az Új Alkotmány preambulumának a szövegét. 242-244. Ítélje meg mindenki maga, hogy vállalhatja-e vagy sem.  
„Viktornak meggyőződése, hogy küldetése van, hogy felelős Mo. sorsáért, hisz abban, hogy csak ő képes rendbe tenni az államot.” Ez egy befolyásos fideszes vélemény. (279. o.) GYF a maga részéről ugyanezt vallotta emlékezetem szerint.
Zárásképpen egy interjúrészt másolok ide a 298. o.-ról, mert tanulságos, és mert megismerhetjük belőle OV gondolkozását: „Mind Mo-on, mind Európában két gondolkodásmód uralkodik, és ez ugyanúgy jelen van a politikai vezetők, az értelmiségiek, mint a hétköznapi emberek körében. A mai Európában kétféleképpen közelítik meg a szabadság kérdését. Nem vagyok filozófus, és nem szeretnék konyhafilozófiát művelni. E problémakörre politikusként tekintek, és nem filozófusként. A szabadság nem más, mint az abból az állapotból fakadó kötelezettség, amelyben az ember találja magát. Bizonyos dolgok már születésünk pillanatában eldőlnek. Az én esetemben ez azt jelenti, hogy férfi vagyok, magyar és keresztény. Mindebből számomra konkrét kötelességek erednek. A szabadságot, amelyet az Úristentől és a politikai rendszertől kaptam, ki kell használnom arra, hogy a lehető legjobban teljesítsem a születésemtől rám rótt kötelességeket. Én így értelmezem a szabadságot, mint kötelességet. Mondjuk, én A típusú vagyok. De vannak B típusúak is, akik teljesen másképpen értelmezik a szabadságot. Az európai B típus úgy tartja, a szabadság azt jelenti, hogy szabad neki leráznia azokat a kötelességeket, amelyek születésénél fogva nyomják a vállát. A B típusú ember szerint a szabadság definíciója az, hogy nem muszáj kötődnie ahhoz az állapothoz, amelyet a születése meghatároz. Az ilyen B típusú úgy gondolja: noha férfinak születtem, magyarnak és kereszténynek, szabadságomban áll, hogy ne legyek férfi, ne legyek magyar és ne legyek keresztény. Az európai politikában manapság többségben vannak a B típusúak… A mostani európai válság gyökereit ebben kell keresnünk.”      
Következik a másik könyv, melyről majd később.