Bús öregem! Noha nem árva a ház, de nincs kacagás. Elmentek. 
Kettecskén üldögélünk ki-ki a saját számítógépe előtt, és csend van.
A csendbe nagy ritkán csak egy-egy autó berregése szól be. 
Kint fő a húsleves, bent búg a vinyó ventilátora. 
Egyébként semmi.
Fél órával ez előtt még gyerekek nyüzsije, készülődése, az előszobába tömörülése, néhány puszi, néhány kézfogás, fél perc integetés beszálláskor.  De azóta…
nincs dübörgés,
nincs miatta méltatlankodás,
nincs lakásban focizás,
nincs saját PC-m megszállása,
nincs Garfield-sorozat nézegetése,
nincs székekkel zörgés, ki hova ül,
nincs almalé kiöntése,
nincs réten focizás,
nincs Dunához sétálás,
nincs kacsák etetése,
nincs száz és egy fotó készítése,
nincs az uncsikák megsimogatása,
nincs este mesélés,
nincs többé más, mint emlékek az együtt töltött kilenc napból,   
nincs könyvtárba látogatás,
nincs máltai-játszótér,
nincs kövekkel való kacsáztatás,
nincs egymás cukkolása,
nincs a kicsik hurcolása,
nincs a közelünkben élő Leviékkel való együtthuncutkodás…
De volt!!!!!!!!!