Unszolásra a freeblogra is kitettem újabb napi posztjaimat. A sablont szeretem, szép tiszta és áttekinthető, könnyen kezelhető. De mintha a holdra lőttem volna ki az anyagot, olyan némaság lengi körbe az egészet. Működik, de alig böngészi valaki. Hát így múlik el a világ dicsősége. Azért még próbálkozom.
A tegnap folyamán megvettem, elhoztam a régen rendelt könyvritkaságot, a szóvégmutató szótárt. Olyan, mint néhány ezer egybegyűjtött vers, amelyekben a rímek teljesen véletlenszerűen kerülnek egymás mellé. Hogy örülne nekik József Attila, aki szeretett kacifántos, szonett formához szükséges rímeket egymás alá írni, hogy elé verset biggyesszen. A költők egymással is játszották ezt a játékot.
A mai költőknek ezennel szolgáltatást kínálok. Ha végképp nem jut eszükbe semmiféle értelmes rím, írják meg, melyik szóhoz keresnek másikat. Megegyezünk, s küldök egyet, ötöt, húszat.
Hogy miről beszélek, nézzünk rá egy-két példát. Adva van a gyerekmondóka:
Madarász, pikk-ász, tökk-ász (sic!), makk-ász,
száraz kolbászt vegyenek!
De lehetne az első sor helyett számos más változat is:
gombász, vadász, hidász, nyomdász,
gazdász, gigász, hangász, jogász,
horgász, fohász, kohász, juhász,
triász, íjász, pákász, rákász,
csíkász, firkász, tyúkász, halász … és még vagy százféle más.
Csak a kétszótagúakból szemezgettem.
Még az „ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber”-re is akad valami hajazó: a kaliber, a vulkánfíber, a kucséber.
Azt írtam, versek ezek. Vegyünk egy „tarkabarka” témát:
Tarkabarka fűzbarka,
szivarka és kadarka.
Madárka és bogárka,
kadarka egy pohárka,
issza a pátriárka,
mindkettő világmárka.
Boglárka és molnárka,
Kosárkában uborka,
pirostarka cukorka.
egy picurka boglárka,
éppen hogy csak akkorka,
mint egy pici sziporka.
Érdekes egybeesés: a pia szó után a terápia szó következik. Mint az életben.
Pia pia pia
jön a terápia.
Persze csak nálunk. Az olaszoknál via Appia.
A kétszótagúak között ilyen hangzások vannak:
Márka, zárka, irka, birka,
cirka firka, hurka, (Gyurka?),
kaska, flaska, laska, táska,
kacska, macska, csacska, fácska,
szecska, bicska, bricska, fricska,
végül: rocska, ócska, szócska …
Pattognak ezek a szavak, mintha a Szevillai borbély egyik áriájából szöktek volna ki.
Nagy kincs a nyelvünk, akár elölről, akár hátulról rendezem, elemzem, szemezgetek fajtái közül.
Még biztosan visszatérek rá, de most elszaladt az idő. Itt és most elszegem mondandóimat.
Utolsó kommentek