Mickey webnaplója

Régi mániám, feljegyezni olyan történéseket, melyek korábban nem szerepeltek életemben. Ilyenen vagyok (meg 67 éven) túl ma is.
Ami velem történt, az az, hogy találtam két lejárt szavatosságú csecsemőkonzervet. Egy spenótosat és egy mediterrán zöldségeset. A spenótosat hozzákavartam morzsás karfiolomhoz, amit eleve enni készültem, a másikat némi cukrozás után benyaltam. A kismamák értik, ha azt mondom, kétszer 190-et ettem a karfiolon felül. Meg is látszik rajtam, mint a trikóm hivalkodó felirata: CRITICAL MASS. Mi tagadás, tömegem eléggé kritikus. A mai napon tehát nem is a második gyerekkorba, hanem a második csecsemőkorba léptem.
Ne irigyeljétek a csecsemőket! Eléggé ízetlen kajákon élnek. Sótlan, kevéssé karakteres kutyulmányok ezek. Nem is tudom, hogyan sikerül a kicsikkel leteszteltetni a konzerveket. Talán amelyik a falra porlasztva köt ki: nem megfelelő. Amelyiket lenyelik különösebb fintorgás nélkül, azt kezdik gyártani. Jaj, nekem, tele van a pocim! OÁ-OÁ-OÁ-OÁ (Sormintának se rossz.)
* * *
A tápszerről jutott eszembe az UNOKA szó. Az tette érdekessé, hogy kinyitva a szóvégmutató szótárt egy erre hajazó szócsaládnál nyílt ki. Egy kicsit mazsolázgatok belőlük. Lehet, hogy utoljára, mert hiszen nem célom az 58 000 szót posztjaimban szerepeltetni. Álljon itt egy szóbokor az UNOKÁD szóra jól-rosszul rímelve:
Fád, brigád, spartakiád, jeremiád, miriád, najád, (kajád), kád, dekád, (bakád), barikád, okád, (bokád), blokád, árkád, (irkád), galád, család, s teszem hozzá a végére, mert ugye ragozott alak nincs a szótárban: (UNOKÁD).