Mickey webnaplója

A hozzáértők összerakták az új masinámat. Az utolsó simítások folynak, Miklós átpakolta a régi gép informatív dokfájljait (új magyar szó! De ronda!) Elindította a fotófelrakási lehetőségeket. Én meg nagyjából megtanultam kezelni. Már megy a fotók megjelenítése, gépbeemelése. Sokat tud ez az újabb PC. Kapacitása teabájt környékén.  Ahogyan én lassulok, gépeim egyre többet tudnak, csak azt nem tudják, hogy tényleg tudnak valamit. Én meg tudom, hogy mit tudok, és sejtem, hogy alig valamit, azon kívül, hogy képes vagyok reflektálni önmagamra és a világra élőkre és élettelenekre.   
Örömömre szolgált a képekkel való szöszmötölés, és a gép ugrásra kész jellege. Bármit kérek tőle, teljesíti, ha jó parancsot kap. Alig várja, hogy utasítsam: Mit parancsolsz édes gazdám? – kérdezi, mint a táltos paripa, s közben kapálja a csillagokat lábával, s tüzet lehel, várva, hogy meglóduljon és azonnal ott teremjen a virtuális tér bármelyik pontján, szállítva a kért információkat.
A többi az én felelősségem.   
Az előbb írtam, hogy képes vagyok reflektálni az élőkre. Képes vagyok, de képességem részben igen csökevényes. Zoránnal énekelhetném: Kell, hogy legyen ott fenn egy ország. Megtanultam, hogy Gondviselőnk kezében vagyunk, tapasztalom, hogy sokszor több, mint véletlen, amik történnek velem. Azért kellő óvatossággal és körültekintéssel meg kell állapítanom, hogy ez ügyben mérhetetlenül sok tennivalóm akad még, és nagy odafigyelésre van szükségem, hogy pl. „belső hallásommal” azonnal meghalljam, hogy tényleg mit parancsol az én édes Gazdám.