Ferenc pápa beszédéből MK (máj. 27.)
Meneküljünk a jólét és a tovatűnő dolgok varázsának fogságából
Ahhoz, hogy követhessük Jézust, le kell vetnünk magunkról a jólét kultúráját és le kell mondanunk a tovatűnő dolgok varázsáról. Lelkiismeret-vizsgálatot kell tartanunk, meg kell vizsgálnunk, melyek azok a földi gazdagságok, amelyek megakadályoznak bennünket abban, hogy közelebb jussunk Jézushoz. Jézus Márk evangéliuma szerint azt kéri egy ifjútól, hogy adja oda minden vagyonát a szegényeknek, és úgy kövesse őt. (Mk 10,17–27)
Igen, az anyagi javak akadályt jelentenek az Isten országába vezető úton. Mindnyájan rendelkezünk ilyen javakkal, amelyek megakadályozzák, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz.
Végezzünk lelkiismeret-vizsgálatot: melyek azok a javaink, amelyek megakadályozzák, hogy életutunkon közelebb jussunk Jézushoz? Két „kulturális gazdagságra” gondolok: a jólétre és a tovatűnő dolgok varázsára.
– Elsősorban a jólét kultúrája veszi el bátorságunkat. Lustává és önzővé tesz. A jólét egyfajta altatóként hat ránk. Nem vállalunk egy gyereknél többet, mert utána nem tudunk vakációra menni, nem tudunk lakást venni. Rendben van, követjük az Urat, de csak egy bizonyos pontig. Ezt teszi a jólét: mindnyájan tudjuk, hogy milyen a jólét, de egy kicsit lehangol bennünket, megfoszt attól a bátorságtól, hogy közelítsünk Jézushoz. Ez a mai kultúra első számú gazdagsága, a jólét kultúrája.
– A másik gazdagság, amely megakadályozza, hogy Jézus felé menjünk, a „tovatűnő dolgok varázsa”. Szerelmesek vagyunk a mulandóba. Nem tetszenek azok a végleges ajánlatok, amelyeket Jézus tesz nekünk. A tünékeny azonban tetszik, mert félünk Isten idejétől, ami végleges.
Isten az idő Ura, mi pedig a pillanat urai vagyunk. És miért? Mert a percet uraljuk: egy darabig követem az Urat, utána majd meglátjuk...
Valaki azt mondta, hogy szeretne pap lenni, de csak tíz évig, nem tovább. Hány és hány pár köt házasságot, titokban azt gondolva: addig, amíg tart a szerelem, azután majd meglátjuk.
A mulandóság varázsa: ez is egy gazdagság. Az idő uraivá akarunk válni. Ez a két gazdagság az, amely jelenleg megakadályozza, hogy előbbre jussunk.
Sokan egy egész életre szóló házasságot kötnek. A végleges döntések jelentik azt, hogy közelről kövessük Jézust. Az ideiglenes választások révén nem követhetjük, mert mindvégig a saját területünkön maradunk. Visszatérve az evangéliumi szakaszhoz – a tanítványok elcsodálkoztak Jézus felszólításán. Amikor Jézus elmagyarázott valamit, a tanítványok még inkább elámultak. Mi is csodálkozzunk és gondolkodjunk el Jézus szavain.
Kérjük az Urat: adjon bátorságot ahhoz, hogy előbbre haladjunk, levetve magunkról a jólét kultúráját, azzal a reménnyel, hogy az út végén Jézus vár bennünket. Ne a pillanatban reménykedjünk, amelynek akkor már semmi értelme sem lesz.
2013.12.17. 14:03 emmausz
Az időleges és az időtlen valóságelemekről
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr455696567
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek