Tudom, hogy Ferenc pápától vettem tegnap egy elmélkedést, s hogy az alábbiak abból vett mondatok. Csakhogy olyan mélyek, hogy rá lehet tenni életünket (már ami még maradt belőle) „A végleges döntések jelentik azt, hogy közelről kövessük Jézust. Az ideiglenes választások révén nem követhetjük, mert mindvégig a saját területünkön maradunk.”
Egyelőre nézzük meg ezt a gondolatot. Az elejét Vörösmarty másképp mondja: Gondolj merészet és nagyot, és tedd rá éltedet. Hát ez az. Életem hivatása-küldetése az a valami, amelynek van egy látható szakasza (e világi) és egy láthatatlan (az örökkévalóságba nyúló léte, az örök jelenbe nyúló valósága). A többi, ahogyan a pápa megfogalmazza: „a tovatűnő dolgok varázsa” csak e világi szórakozás, tengés-lengés távlatok nélkül. Ezekre mondja Ferenc pápa: „a saját területünkön maradás”. Amikor csak az orromig látok, amikor csak saját javammal törődöm, amikor hedonizálok, „veszem a dolgokat, ahogy jönnek”. A vicc poénja szerint a tolvaj se tesz mást, mint könnyedén „veszi a dolgokat, ahogy jönnek”.
Újra a jó pápát idézem: „Kérjük az Urat: adjon bátorságot ahhoz, hogy előbbre haladjunk … azzal a reménnyel, hogy az út végén Jézus vár bennünket. Ne a pillanatban reménykedjünk, amelynek akkor már semmi értelme sem lesz.” azt is mondhatta volna, hogy vigyázzunk, mert bármennyi vacakot gyűjtöttünk össze, üres zsebbel fogunk távozni létünk jelen szakaszából. Sőt még zsebünk se lesz. :)
Ha az ideiglenes dolgokat választom, „a saját területemen maradok”, mintha egyedül akarnék társasozni, mintha az élet kinyíló új teljessége nem érdekelne, mintha maradhatnék a saját térfelemen. Ám ez még senkinek se sikerült eleddig, és ezután se fog.
Ezért javasolja Bergoglio pápa, hogy feledjük a talmit, és nyissunk az örök értékekre!
***
Deskénlél olvasom:
„A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz.” (Groucho Marx)
Utolsó kommentek