Mickey webnaplója

Már karácsony előtt is sok feldíszített fát láttunk. Aztán elérkezett az ünnep. Beszámoltam róla, hogy Tücsi egyedül öltöztette fel a fát, egyedül csavarta a helyére a karácsonyfatalpba. Végül is tündökletes lett a fa. Bár a programozható girlandot állandó fényűre tette, a fáról készült fotó a képet flash-üzemmódban is tudja mutatni a google, azaz villog, noha a képen természeténél fogva még nyugodt volt. Ilyen világot élünk.
25-én átmentünk a közelben élő fiatalokhoz. Az ő fájuk is tündökletes volt.
26-án nálunk gyűltünk össze több mint 40-en, s akik eljöttek láthatták, hogy milyen szép fánk van.
27-én mi mentünk a tesókhoz, s láttuk, hogy milyen szépen díszítették a karácsonyfát.
Mivel templomunk titulusa az országban egyedülállóként a Karácsonyi Kis Jézus, illő, hogy szép fát állítsanak az oltártól balra (ott fér el). Egyszerű, horgolt képecskékkel díszített szép fa az idei.
Az emlegetett helyeken jártunk biologice. De virtuálisan még sok helyütt, s megnéztük a FB-on mindazokat a fákat, amelyeket ismerőseink, és ismerőseink ismerősei felraktak a netre. Komolyan mondom, nagyon sok szép fát láttam. Mindenkinek kijár a dicséret. Ha másért nem, azért, mert az egyik magyarázat szerint a fa a kis Jézust jelképezi. Aki világosságot hozott az embernek. Illő, hogy a fán fény jelenjen meg, ha lehet, az ő fénye.
Ennyit a fákról.
Ahol mi megfordultunk, mindenütt énekeltünk. Ma már nem én kezdeményezem az éneklést, hangom, fülem nem a régi. Azért be-bekapcsolódom. Meglepő módon az egyik legsikeresebb karácsonyi ének körünkben a „Fel nagy örömre, ma született” kezdetű, amely Gárdonyi Géza alkotása, aki ugye kántortanító volt többek között. Nos, ennek a dalnak az egyik sorában ez áll: „Rá meleget a marha lehel.” Még gyermekkoromban mesélte a pap bácsi, hogy a marha szó régen kincs jelentésű volt, de a szarvasmarha is az, a maga valóságában; értékképző, mondanák a közgazdászok. Egy ilyen marháról mesél nekünk Gárdonyi szövege. Igen ám, de mára, mint olyan sok más szó is pejoratív értelemben használatos. Így vélhette ezt az eklézsia is, mert a közelmúltban néhány évig ezt láttuk kivetítve: Rá meleget a pára lehel. No, ezzel több baj is van. Az első, hogy nem igaz. A pára képződik, de semmiképpen se lehel. Ez leginkább képzavar, mégpedig eufemisztikus felhanggal. További baj vele, hogy Gárdonyit átírni, hogy ne mondjam, nem ildomos. Részben, mert hamisítás, részben pedig és adott esetben így van, rosszabbra sikerült, mint az eredeti. És ez „tök ciki”. Vissza is cserélték a párát marhára.
De ha már erről a nótáról írok, megemlítem, hogy a nagyobb családban alig várják a gyerekek, hogy sorra kerüljön Gárdonyi éneke, annak is a második versszaka. Cinkosan összekacsintanak, és teljes fortisszimóval zúgják a MARHA szót.  
Meglepő módon előkerült a nóta 27-én is, mégpedig annak okán, hogy QQ húgomnak (aki éppen egy éve hunyt el) kedvenc karácsonyi éneke ez volt. Rá emlékezve elénekeltük: csendesen megformálva a marha szót. Aztán énekeltünk még sokfélét. Olyanokat, amelyeket csak mi szoktunk otthon, ezért nincs más mód ébren tartani őket, minthogy évente elővezetjük őket.
Ám van egy, amire rajtam kívül nemigen akar visszaemlékezni senki, pedig a komáromi kislányként nevelkedő apai öreganyánk a közös karácsonyokon néhányadmagával elénekelte azt a Felvidéken ismert dalt, amelyet utóbb Cseh Tamás lemezre énekelt. Mivel megjelent a youtube-on is, így hát közkinccsé lett a feledésbe merülő ének. Akit érdekel, meghallgathatja itt: https://www.youtube.com/watch?v=DOiFjs1KHFQ