Mickey webnaplója

Ma befejeztem a kézirattal való ismerkedést, elkészítettem egy összefoglalót róla;
találkoztunk tesók, akik Bp-en élnek immár hárman, megbeszéltük, ki mit csinál, kivel mi történt;
postáztunk egy csomagot, visszaküldtük a csomagküldőnek, mert elálltunk a cucc megvételétől;
lekopasztotta asszony a karácsonyfát, madzagon leengedtem a földszintre, elvittem a gyűjtőhelyre;
feleség megszüntette a lakás karácsonyra utaló dekorjait, elpakolta a díszeket pihenni egy évre;
vásároltunk a péknél tejmenetes zsemléket, mert vártuk, hogy bölcsőde után Levi és Elvi átjönnek;
Elvi vásárolt a péknél tejmentes kifliket, mert átjöttek hozzánk, s nem tudták, van-e itt olyan;
szembesültem vele, hogy új téma kínálkozik közös blogunkban: változásaink. Még nem írtam róla;
meglepő módon ma este agyilag zokni vagyok (ahogy mifelénk mondják manapság), miről írjak;
néha a témabőség okoz problémát, néha pedig kiürül agyi tankom, ilyenkor túlélésre játszom;
olyan ez, mint háziasszonynak az obligát kérdés: mit főzzek ma? ami itthon van, ami a boltban van?
eseménytorlódás miatt a napi 10 A/4-es feldolgozásában fennakadás keletkezett. Holnap 20 o.?
még volna időm valamicskét szerkeszteni, de érdemben már aligha, inkább halasztom;
ma Szt. Escrivát kértem, hogy hasson oda, egy kicsit jobb állapotba kerüljön vizes lábam, különben felkeresem a házi orvost.
Várom a fejleményeket.     
Levente nagyon jókedvű volt az itt töltött három órás időtartam során. Jó étvággyal evett és mindenfélét. A perectől a kakaós csigáig, a kiflitől az almaléig, a csicsókától a paradicsomszeletkékig, a kolbásztól a májasig. Szívesen hallgatott mesét, még szívesebben nézett mesét a számítógépen, épített tornyot, lekaszálta fűnyíróval a szőnyeget, hallgatta meg Boribon történetét, s vidáman futkározott önfeledt boldogságban. Különösen akkor, amikor apjával kiegészült létszámunk.