Én nem tudom azt, kérem, hogy mit is csinálok? Magánhittant olvasok? Önképzést folytatok? Nem tudom. Talán inkább élvezem azt a stílust, amely sose volt megfogalmazásban tálalja korunknak 2000 éves vallásunk mondanivalóját, mégpedig egymáshoz nem kapcsolódó részletekben. Van alapozásom ahhoz, hogy értsem, amit Ferenc pápa az egyes evangéliumi szakaszokból elővarázsol, tanít, prédikál, elmélkedik, megoszt, megimádkozik, újszerűen előad, bemutat, megismertet, szemnyitogat, felráz, magyaráz, megél, továbbad, terjeszt, elénk tár, győzködik, rábeszél, kifejez, eligazít, sorol, pontokba foglal, s minden módon felmutat az égre, mint egy hittérítő keresztje. Két adagban elkészítettem pápaságának első éve különféle alkalmakból különféle publikumnak előadott különféle magyarázatait. Most értem oda, hogy négy könyv sürgős gatyába rázása után hozzáfoghattam a 2013. év harmadik harmadrésze feldolgozásának. Kb.120 lapnyi szöveg ez, ami lesoványítható 100-ra. De ennyi biztos megmarad azokból a beszédekből, írásos anyagokból, amelyeket más és más fórumokon elővezetett.
Ez nem könyv a megszokott értelemben, nem szóról szóra hűségesen lefordított teljes szövege az ő megnyilvánulásainak, hanem a Magyar Kurír közléseinek időrendben való, egymásután tétele, kerek mondatokká szerkesztett változatban.
Alighanem pusztán annyi mondható róla, hogy „Ferenc pápa gondolatai, tanításai a MK nyomán”. Nincs itt megjelölve egyetlen fordító neve sem, mert nem az a lényeg. Az se, hogy magam formáltam meg őket némileg megszerkesztve. Törekedtem nem belenyúlni a szövegekbe, hogy minél hitelesebben a pápa tanítását tolmácsoljam. A közérthetőség azonban azt kívánta, hogy itt-ott egy-két tollvonást tegyek bele.
A munkát január végéig szeretném letudni, mert lassan az újévben elhangzott anyagokkal kellene foglalkozni. Szeretném mihamarabb utolérni magamat.