Ma pihenősebb napunk van. Délelőtt bekapcsolódtam a Műpa online egész napos Bach műsorába.  Szinte minden zongoradarabot felismertem. Visszaköszöntek a hatvanas-hetvenes évek távlatából, amikor is három húgom járt „zongizni”, és otthon hallgattuk, amint „gyakiznak”. Bach állandóan terítéken volt, miként Bartók és Czerny, később Mozart és Haydn. Hány kétszólamú invenciót miegyebet játszottak…
A Műpa weboldalán futottam bele Várjon Dénes pianista nevébe. Mivel a két szó között nem találtam vesszőt, megvilágosodott, hogy ez a Várjon nem felszólítás, hanem az ő vezetékneve. Mindjárt bevillant még kettő: Megadja Gábor és Jóljárt János. A közös bennük, hogy igék valamilyen alakjaival azonos a vezetéknevük. Korábban a külföldi focisták nevei ihlettek meg: Talán Kaká nem is annyira, mint Babajaro, Carvalho, Lato, Hurtado, és Cannavaro. Mindnek olyan a hangzása, mintha magyar jelentése volna.
Érdemes volna szélesíteni a gyűjteményt az előzőekhez hasonló igealakú magyar vezetéknevekkel. Hátha vannak még.
Vannak. Pl. Egyed László. Küldtem neki bort ezzel a szöveggel: Egyed, igyad!