Hiába szeretnék beszámolni arról, hogy irodalmi munkásságomért éppen a Nobel-díj Bizottság előtt állok, s kezdődik a ceremónia. Mivel semmiféle érdemem miatt nem remélhetem, hogy ez a meglepetés ér, inkább elmondom, hogy mi történt tegnap.
Tegnap komótosan összecuccoltam, és kimentem a Római térre teákért, s a könyvmegállóba, ahol két macskát egy kutyára cseréltem, másképp fogalmazva eben gubát vettem, még másképpen, az ott talált alig választékból vajmi nehezen hoztam el valamit is cserébe azokért a kötetekért, amelyekre nekem nem volt már szükségem. A patikában kétféle teát kértem, egyik volt, a másik csak keverve. Utóbbit kihagytam. A csipkét legfeljebb fagyönggyel lehetne keverni, mert mindkettőnek elég az áztatás, sőt. Ugye, vitamintartalmát veszti a leforrázott csipke. Amiért meg akarom inni, az tehát célját veszti a forrázás által.
Visszafelé ballagva betértem a postára csekket feladni. Megint az „ide álljak-oda álljak” kétértelműsége fogadott. Az előttem álló mögé álltam, de két ablak volt nyitva. Mögém állt egy pasas. Az újabb érkező megkérdezte amazt: Két sor van vagy egy? Egy van, Uram, s ahol előbb végeznek, azt az ablakot veszem igénybe.
Nem tudom, hogyan egyeztek meg, mert láttam, hogy a másik ablaktól velem egyszerre lépett el a dolgát végzett illető.
Még inkább közelítve a péknél vettem kifliket meg kakaós csigákat.
Kijőve szarkák ott csetlettek-botlottak mellettem. most is, mint már annyiszor, kellemes fotóstémaként ajánlkoztak, ameddig komolyra nem fordult a dolog.
Amikor megálltam, ők is.
Amikor a gépem után nyúltam, ők azonnal szárnyra keltek.
Így fordulhatott elő, hogy hazaérve a cikláment fényképeztem le.
Az is színes, csak nem mozog.
Még megemlítem, hogy vártam Levi unoka látogatását.
Két csengőnk van. Egy az ajtóban, egy a lépcsőház falán. Levi az ajtón lévő világítósat szereti nyomkodni.
Kb. akkor csengettek az ajtóba szerelt halk elektromos csengővel, amikor ő szokott előkövetkezni délutáni alvásából.
Tréfából hármat kopogtam belülről kifelé.
Aztán ajtót nyitottam.
A postás nézett rám kérdő tekintettel.
Hozott néhány tértivevényes levelet.
2014.02.18. 12:42 emmausz
Késik a Nobel-díjam
5 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr385820771
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rozsa T. 2014.02.19. 09:03:48
Szeretem könnyed humorodat!
Szép tavaszias napot kivànok!
Szép tavaszias napot kivànok!
emmausz 2014.02.19. 09:25:08
Köszönöm visszaigazolásodat.
A humorom könnyű, csak én vagyok dagadt. A szép nap ránk fér, az öltönyöm nem. (Mondtam, hogy dagadt vagyok.)
Neked is derűs napokat, évek sokaságát, Flóra!
A humorom könnyű, csak én vagyok dagadt. A szép nap ránk fér, az öltönyöm nem. (Mondtam, hogy dagadt vagyok.)
Neked is derűs napokat, évek sokaságát, Flóra!
Rozsa T. 2014.02.19. 11:42:33
Az évek valóban sokasodnak (hozzád közeli számban...), de kész vagyok elmenni százig is, ugyancsak sokasodó ráncokkal, csak szellemileg jó, fizikailag tűrhető állapotban...
Utolsó kommentek