Mickey webnaplója

Tegnap volt a világvége.
Tegnapelőtt megmondták, hogy február 22-én lesz a vikingek szerint világvége.
Tegnap a vikingek várták, hogy végü(n)k legyen, de nem lett.
Tegnap után (ma) tapasztalhatjuk, hogy elmaradt a tegnapra ígért – immár sokadik – világvége.
Amitől különös ez a legújabb világvége, az talán annyi, hogy szerepelt a próféciában egy érdekes kitétel: A világvége részleges lesz, azaz csaknem teljes. De egy emberpár életben marad! Nem irigyeltem volna őket, az életben maradottakat: Ha teszem azt, szétrepül a föld, és ők eredménnyel megkapaszkodnak egy hegynyi sziklában, mihez kezdenek? Szeretgethetik egymást, majd várhatják sorsuk beteljesülését. Először szomjan, majd napokkal később éhen halnak. A jóslat szerint a megmaradt két emberre várt volna a föld újra benépesítése. Szép és fáradságos munka. Csak úgy lett volna lehetséges, ha a világvége jószerével csak az emberiség végére szorítkozott volna. Akkor minden marad a régiben: a nap és a hold a helyén, a réten fű nő, az oroszlán vadászik, s a csillagok is a helyükön (a mozgó állócsillagok). Ekkor a két ember elkezdi kerülgetni egymást, mígnem egymásba csapódnak, mint a mágnesfelek. (Mi van, ha taszítják egymást? Egyszer s mindenkorra kihal az emberiség?)
A népesítés megismétlődött volna, miként Ádám és Éva esetében. Mi lett volna, ha az ősszülők egymásnak nem szimpatikusak? Nem születik meg Bill Gates, nem születik meg ez a poszt, nem születek meg én se.
De nem így történt.
Ádám szerette Évát, s viszont. Utódaik közül a ma élők túl a hétmilliárdos lélekszámon. S mivel tegnap, 22-én csak a szokásos halálozási ráta teljesült, több mint egymilliárd pár homo sapiens dolgozhat azon, hogy ki ne pusztuljon a fajtája.
Ha meglévő világunkon végigtekintek, naponta meg kell állapítanom, hogy nem tökéletes. Ha a világpolitikáról gondolkozom, vissza-visszatérek ahhoz a rögeszmémhez, hogy nincs jól az, hogy az anyák szülnek, a felnőttek pedig módszeresen irtják egymást és az anyákat. Hol itt a homo, hol itt a sapiens?
Kérdezem: Mikor nő már be a fejünk lágya?   
Ami az erőszakot illeti, nemcsak a családon belül létezik. Létezik az Ukrajnában, Koreában, s valamennyi demokráciában, csak utóbbiakban többé-kevésbé rejtetten.
Ergo, morgó, vigyorgó… Még nincs kész a világ, még dolgozni kell rajta.  
De mivel hatásköröm szűkös, jól teszem, ha magamon kezdem el. Mindenkinek javasolom, hogy magán kezdje a pozitív elmozdulást. Ez a legfontosabb „magánkezdeményezés”.  
Ne várjuk tétlenül a világvégét.
Apropó. Megmondaná valaki, hogy mikorra várja a legközelebbi világvégét?
Csak a móka kedvéért, hogy aztán másnap nagyot sóhajtva újra nekiláthasson ennek a még mindig tökéletlen világnak a megjavításához – saját magán kezdve.