Mickey webnaplója

Az Izajás 11,1-ben írva van: A Messiáson nyugszik a Lélek ajándékaival, így: a bölcsességgel, értelemmel, tanácsaival, erősségével, tudományával, jámborságával, úrfélelmével. Krisztus követői ebből részesülnek a nekik szükséges mértékben.
Ebből most csak egyet emelek ki a tudományra nyitottságot. Teszem ezt azért, mert vannak egyházi iskolák. Nem is kevesen. Örülök neki, hogy vannak, mert zömmel még mindig olyanok tanítanak bennük, akiknek mindene saját szaktárgyuk, és annak átplántálása a serdületlen és serdülőkorú diákokba. Volt szerencsém szerzetes iskolába járni. A tornán kívül minden órát szerzetesek tanítottak. Elképzelhető, hogy milyen zavartalanul fejleszthették tudásukat, hiszen nem kellett gondoskodniuk saját családjukról, nem őrködtek éjszaka a lázas gyerek fölött stb., stb. Micsoda helyzeti előny! Ehhez jöttek a rekreáció idején folytatott napi, laza beszélgetések, amikor „áthallgathattak” egymás ismeretvilágába. Az már csak hab a tortán, hogy tanítványaik lelki-szellemi épüléséért az égiekhez folyamodhattak. Nos, mindent összevéve a figyelmes diák hallatlan mennyiségű ismeretre tehet szert szerzetestanárai jóvoltából - korának színvonalán. Bizonyítékul elég, ha csak a tanulmányi versenyek eredményeit nézem. Hány diákjuk végzett sikeresen ezeken a megmérettetéseken. Nagy késztetést kaptunk a piaristáktól, a jezsuita iskolákban pedig a vitatkozás művészetére kaptak ösztönzést a diákok. Az osztályok két csoportra osztva latinul vitatkoztak egy-egy feldobott témán. Aki nem győzte érvvel, kiesett. Ennyi talán elég is hozzá, hogy lássuk, azonos képességű tanárok esetén a nem családos helyzeti előnyben van, s az általa nevelt fiatalok is.
Mindezt azért vezettem elő, mert a tudomány gazdaggá teszi az embert, aki könnyebben lát a dolgok, jelenségek mögé, képes összefüggéseiben értelmezni a valóságot. Ebből fakad az, hogy hatékonyabban teheti a jót, ha erre áll be, és hatékonyabban lehet gazember, ha eluralja az önzés.
Ezért az életben való eligazodás könnyebbségén túl nincs jelentősége a tudásnak.
Szembeállítom vele némileg a szeretetet. A kerttő nem zárja ki egymást, de el is szakadhat egymástól.
Szeretni mindig lehet. Szeretni mindenki képes, ha akar, akkor is, ha művelt, s akkor is, ha nem pallérozott a műveltsége.         
Ha a tudás a Lélek ajándéka, melyből a Messiás érdemei miatt részesedhetünk, akkor a szeretet pedig maga a Messiás. Nem egyik attribútuma, hanem identitása. Ezért mondja olyan határozottan Ferenc pápa, hogy minden híve „menjen előre”. Ezen ő azt érti, hogy ki-ki saját életállapota szerint keresse a kapcsolatot a „világ perifériájával”, azaz hatoljon le a társdalom hajszálgyökereiig és onnan húzza az ott lévőket egy világosabb, szebb, embernek valóbb élet megélési lehetősége irányába. A kölcsönös megbecsülés és osztozkodás irányába.
Akinek sok esze van, attól még korrumpálódhat, sőt. Akinek zseniálisan forog az esze kereke, hamis csúsztatásokkal képes saját érdekeit érvényesíteni mindenki másé előtt.    
De semmi értelme nincs ezeknek. Ma gyűjtögethetek, holnap lebukhatok, s akár a börtönben álmodozhatom róla, mit rontottam el, s mit fogok tenni, ha szabadulok. Közben félelemben élhetek, mert jaj, elvehetik tőlem, amit összeharácsoltam.
Aki szeretetben él, ha nem is tökéletes, de Isten útján jár. Isten pedig három személy – egymással tökéletes szeretet kapcsolatban. Szeretetük útja az önkiüresítés. Nem olyan érthetetlen szó ez, mint aminek látszik. Azt jelenti, hogy egymásból élnek. Nem tartanak meg maguknak semmit, üres a „kezük”, hogy a másik személyek „belerakhassanak” valamit. Isten személyei teljesen egyszerűek és szegények.  Így van az, hogy minden az övék a mennyben és a földön.
Minket is erre az altruizmusra biztatnak. Ehhez nem kell sok ész, csak nyitottság, készség, egymást teljes emberi méltóságunkban látni.
Aki tehát Ferenc pápával tart, az „előre megy”. Ebbe az irányba.