Mickey webnaplója

Életemben először egy Anatole France-könyvben találkoztam árnyképpel. Beethovenről készült sziluett volt, talán torzított kép, valamiféle karikatúra. A műfajt később szerettem meg. Hogy miért? Azért, mert a körvonalak titokzatossá teszik azt, akiről készül. Tudni lehet, ha látni nem is, hogy valakinek az arca lapul meg a feketeségben. Próbálkoztam magam is, amikor csak lehetőségem adódott rá, hogy profil portrékat készítsek, melyek feketébe burkolóznak, de melyeket valamiféle fényesség vesz körbe. Kitűnő egy buszmegálló tejfehér reklámfelülete, amely elé álló emberalakról nagyszerű fotó készíthető. Ugyanígy alkalmas saját árnyékunk, vagy másnak falra vetülő árnyékát lefényképezni. Kis szerencsével igen kifejező képet kapunk. Az illető személy lelkének valamiféle lenyomatát, kvintesszenciáját.
De vannak még egyéb sziluettek is. Fiatal házas koromban haverom elkészítette a középkori Buda grafikus ábrája másolatát a nyomtatott áramkörök technológiájával. A kapott téglalapot ívben meghajlította, s az immár fél henger alakú, áttetsző lapot belülről megvilágította. Ettől kezdve falát olyan lámpa ékesítette, melyen a középkori Buda volt látható. Magam pedig egyszer kaptam egy olyan bögrét, amelyen körben New-York felhőkarcolóinak sziluettje volt látható.
Karácsonyra pedig eddig legalább három olyan Betlehemet készítettem, melynek a lényege: Kereste merre alkalmas kompozíciókat. Ezekből fekete-fehér képeket készítettem.  Majd fénymásolóval pauszra tettem őket. A pauszokat a karácsonyfa égője megvilágítja, s szemmagasságban magunk előtt látjuk a betlehemi jelenetet sziluett-kép formájában. A legfrappánsabb ábrázolást egy néprajzi könyvben találtam. Palóc pad háttámlájába faragott betlehemi jelenet. Utána lehet nézni.
A módszert érdemes volna általánosan használni. Tudvalévő, hogy Buda bizonyos épületei nem változtathatók meg, mert az épületegyüttes a világörökség része. A mai Buda sziluettje, tornyai, stb. ugyancsak érdekesen mutatnának egy bögrén, korsón, bármiféle hengeres porcelán- vagy üvegárun.       De nemcsak Budáé, tudom is én, a Visegrádi vár, oldalán a Salamon-toronnyal, a parlament és még számos más, érdekes épület vagy természeti tünemény, melyről jól értékesíthető szuvenírt lehetne készíteni. (Ötletemért a haszon egy százalékát kérem szokásosan.)
Lábjegyzet. Közöm a Ter 36-hoz. Ézsau ága se halt ki. A fejezet sorolja, hogy három pogány asszonyától kik kaptak életet, őket hogy hívták, s hogy törzsfők lettek belőlük. Edom királyai, törzsfői, Szeir törzsfői. Igazából Ézsau családfájának a bemutatása. Hogy ezek mennyire hitelesek, ki tudja. Aki nem hiszi, járjon utána. Holnap legyen a ti vendégeitek.  
Közöm. Igazán akkor volt hozzá közöm, amikor korrektúráztam a Bibliát. Jól vannak-e írva a nevek. Ha az előbb így írták, a következő alkalommal is azonosan-e. Ha tévesztés van, azt hiheti az olvasó, hogy másik ember nevét olvassa. Valamennyire ma is fontos a családfa. A lemenőket érdekelni szokta, kik is voltak őseik, miféle életet éltek? Mit fedeznek fel belőlük saját magukban. Egy szituációt hogyan rendeztek? Miben érdemes utánozni őket, miben nem? A régi időkben a törzsek, családok egyetlen reménye saját sokaságuk volt az idegentámadásokkal szemben. Kellett a támadások kivédésére a családokat védelmező férfierő. Nagyon is számon tartották valamennyi tagját. Ma talán a szükséges anyagi támogatások miatt érdemes kapcsolatban állni egymással a szélesebb család tagjainak. Ismertem olyan családot, amelyben egymás között folytak a pénzmozgások. Kölcsönért nem a bankokhoz fordultak, hanem egymáshoz. kamatot is fizettek egymásnak. Így a tőkenövekmény családon belül maradt és még a bürokráciát is megspórolták.