Mickey webnaplója

FB-on újra és újra felbukkan egy a vörös hold képével illusztrált anyag: „History Noticias: »ma este jön a Hold, a vér«." Egyes kutatók (miféle kutatók?) meg vannak győződve arról, hogy a Hold felveszi a vér színét – utalás a bibliai Apokalipszis megfelelő helyére.
A kiliazmus, az azték időszámítás, a millenaristák és más hóbortos emberek egyre-másra gyártják a világvégére vonatkozó számításokat, s egyre-másra pofára esnek vele. Nem lehet ez másképpen. Krisztus elég világosan megmondta, hogy sem a napot, sem az órát nem ismer más, csak az Atya. Még a Fiú sem ismeri.
De hát az ember az a makacsfajta lény, aki hiába hallja Krisztustól: „én vagyok a kő, akit az építők elvetettek, de szegletkővé vált”. A szegletkőhöz nyugodtan odaköthetné szekerét, nyugodtan ráhagyatkozhatna, de nem bír magával, pápább a pápánál, okosabb Krisztusnál. Persze ez nem megy. Jóslatai minduntalan meghiúsulnak, mégse tanul kudarcaiból. Meglehet, hogy nagy biznisz „eladni” az itt az utolsó idő-témát, és vele egy csomó túlélő bicskát, konzervet. Azt hallottam, hogy a világvégére várók bespájzolnak, hogy amikor szétrepül a föld, az űrbe kikerülve ők mégis túléljék, „beszalonnázzanak”, nem tudom, miféle konzerveket bontsanak.
Minek?
Tán úgy gondolják, hogy egy nagy szikladarabon ellehetnek, mint Münchhausen báró az ágyúgolyón utazva? Úgy gondolják, hogy egy rakás konzerv életben tartja őket? Még a biológiáról se tudnak semmit. Ha, teszem azt, valóban meglovagolnának egy Gellért-hegy méretű sziklát, és elindulnának a semmibe, először az indulási sebesség ereje összetörné testüket, utána megfagynának, majd megfulladnának, utóbb szomjan halnának, s csak azután halnának éhen. Tehát hullák tartogatnák maguknál a konzerveket.
De hát ezekből a jóslatokból soha egy betűnyi igazság se vált valóra.
Vejem meséli, hogy egyetemista korában a kolesz egyik begőzölt tagja szétosztotta ruháit, cipőit, mindenét, amije csak volt, a sok értetlennek, aki képtelen volt felfogni, hogy éjszaka lesz világvége. Ám hogy egy graffiti-szöveget idézzek, „a világvége érdeklődés hiányában elmaradt” ezúttal is, a fickó pedig kezdhette visszakéregetni cuccait s a kukából visszagyűjteni mindenét, amit beleszórt.        
No, az utolsó világvége tegnap este maradt el. Nem jött a hold és vér, hanem a telehold jött, s világított a tőle megszokott halvány módon. Nem fotóztam le, épp olyan volt, mint a korábban készült milliónyi felvételen.
Akik konzervet vettek, fogyaszthatják nyugodtan, mert se nem lapultak szét, se nem fagytak meg, se nem haltak szomjan. Hogy éhen se haljanak, reggelizzenek nyugodtan, jó étvágyat kívánok nekik, s azt, hogy felejtsék el a világvégét jósló összes szamárságot.
Lábjegyzet. Közöm a Ter 45-höz. A feszültséget nem lehet tovább fokozni. József felfedi kilétét. (Krisztus előképe, amennyiben őt se ismerték fel övéi feltámadása után.) Saját nyelvükön kérdezi: Él-e még apám? Persze a testvérek köpni-nyelni nem tudnak. Majd felocsúdnak. Ölelgetik egymást, nagy lakomát csapnak. József így szól. „Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten” (Deus ex machina. [Platón]). A fáraó (is) hívja Jákob népét, a legjobb földeket biztosítva számukra. Szekerekkel indulnak a költöztetés lebonyolítására. A vénséges vén Izrael alig akar hinni nekik, majd megrázza a fejét és rááll a költözésre, hogy mielőtt meghal, találkozzon holtnak hitt fiával. 
Közöm. Az ember furcsa lény. Én azt hittem, hogy teljesen racionális vagyok. Egy alkalommal Miklós fiú elmesélte, hogy egy behemót részeg a nyóckerben belekötött az ő tini társaságába, akik bálról igyekeztek éjjel hazafelé. Miklós akkor küzdősportokkal foglalkozott, és nagyjából egyenrangú ellenfele volt a másfélszeres tömegű, ám ittas pasasnak. Többször el kellett mesélnie neki különféle társaságoknak részletesen a történetet. Elmondta, hogy fehér ember volt a támadó. Én meg akkorra már rögzítettem agyamban, hogy roma volt (nyócker!?). Többször rákérdeztem, hogy és akkor mit lépett akciódra a cigány? Miklós meg kénytelen volt minduntalan helyreigazítani: fehér ember volt, nem cigány, nem roma, akit nem lehetett tönkreverni, bár kabátját kettétépte. Úgy látszik, előítéleteink mélyebben vannak kódolva, mint a tapasztalati tényekről szóló híradások. Éppen ezért veszélyesek. Tudatosan kell bevésni a helyes információt. (Hússzor elmondani egymásután: fehér ember volt…) Az öreg Jákob (Izrael) is így járt. Nem hitte, hogy él József. Majd hitte is, meg nem is. Végül tudatosult benne, hogy logikus minden, amit fiai elmondtak tapasztalataikról.