Mickey webnaplója

Nemcsak húsvétvasárnap mozgó ünnep, hanem házasságkötésünk napja is.  Hiába mondom, hogy április 2-án volt az esküvőnk, mindig hozzá kell tennem, hogy igen, de… Igen, de valamiért húsvétvasárnapra tettük az esküvőnk napját, méghozzá elég sokan. Ismeretségi körömből négy pár állt különféle templomok oltára elé, hogy életfogytig szóló hűséget esküdjön párjának. Ez jószerével meg is valósult (egy pár szétment. Grr.). Nem tökéletes ez a világ.
Akkor sokunk énekelt a Mátyás-templom ifjúsági kórusában. Mivel az időzítés megengedte, hakniztak egyik esküvőtől a másik nászmiséig, hogy a kért zenei betéteket produkálják. Mi egy egyveleget kértünk. Volt az ordináriumban részlet a beat-miséből, Ottó Ferenc ütős miséből, egy rész Sári laci miséjéből, a Sanctus pedig a Luba-miséből. A végén César Franck örvendező zsoltárát fújta a kórus orgonakísérettel. Ma már higgadtabb lévén egy stílus mellett döntenék. De hát akkor egészen más temperamentum jellemzett mindkettőnket. Tele voltunk örömmel, töretlen optimizmussal a kezdeti szerény körülmények ellenére. Azóta 42 év telt el. Ma már mindegy, hogy április 2. vagy húsvétvasárnap. A jogosítványt megkaptuk, s vezetgetjük egymást több, mint négy évtizede. Még emlékezünk rá, még megittunk egy-egy pohár tokajit, és örülünk, hogy megadatott, hogy koccintsunk.
Nem akarom közös életünk kezdetét túlragozni, legfeljebb elmélázom rajta, hogy hogy is van az, hogy a házasságok az égben köttetnek. Ott is, meg itt is. Végül is szentség.
Inkább leírom a maiaknak tanulságul: Abban a csoportban (regnum), amelybe mi és még kb. tíz jegyes-, majd házaspár tartozott, mind szerény körülmények között indult közös életének. Egyetlenegy fickó várt a lagzival addig, ameddig lakását össze nem gürcölte. Mi többiek meghúztuk magunkat itt-ott, kinek mi adatott szélesebb családja jóindulatából. Mi pl. feleség özvegy nagyanyjának a lakásában kaptunk egy kuckót.
Ma 87 négyzetméteres lakásban élünk – immár ketten –, ha a garázst nem számolom bele. S tanúsíthatom, hogy mindnyájunk sorsát elrendezte az Isten. Többen házat vettek, néhányan maradtak lakástulajdonosok.
Tanulság: Ha szereted őt, ne lacafacázz sokat, vedd felségül (menj hozzá), és tartsd szárazon a puskaport. A többit Isten majd elrendezi, ahogyan ő szeretné.
Még megjegyzem, hogy tudjátok: A feleségemnek nincs párja!
Illetve... én vagyok.             
Lábjegyzet. Közöm a Kiv 2-höz. Most aztán benne vagyunk az ószövetségi mozgások közepében. Az izraeli fiúkat folyóba kell dobni. Lévi asszonya inkább szurokkal bekent kosárba rakja újszülöttjét, s hetekig rejtegeti a nádasban. A fáraó lánya rátalál, és megtetszik neki a síró baba, akit saját nővére őriz, s aki ajánl mindjárt egy szoptató dajkát neki: a mamát. A fáraó lánya felnevelteti vele a fiúcskát, akit Mózesnek, vízből kihúzottnak nevez. Mózes előkelő körökben nevelkedik. Majd megismeri sorstársai sanyarú helyzetét is. Egyszer egy izraelit ütlegelő egyiptomit agyoncsap, elássa, mégis kitudódik az eset. Mózes menekülésre fogja a dolgot. Midián pusztájáig meg se áll. Akkor lányokat ment meg pásztoroktól, s hazakíséri őket atyjukhoz, Reuelhez, akit még Jetrónak, másutt Hobabnak neveznek. Szó szót követ, Reuel Mózeshez adja lányát, Cippórát, aki persze fiút szül: Gersomot. Még említés esik arról, hogy a zsidók Istenükhöz fohászkodnak, hogy enyhítene sorsukon. Ő pedig jóakarattal tekint népére.
Közöm. Kicsit kívülről szemlélem a történetet, amely nekem azt mondja, hogy Isten hogyan alakítja egy nagy hatású vezér sorsát jó sors és hányattatások között, hogy gazdag élettapasztalatra tegyen szert. Lefogadom, ha valaki a mi sorsunkat kicsit távolabbról nézi, ugyanúgy képes összegezni, hogy mi miért történt személyes sorsunkban. Magunkba nézni mindig hasznos, még akkor is, ha túl közelről nézünk életünkre. Ez azt jelenti, hogy saját megítélésünk szubjektív. Nem tud más lenni.