Mickey webnaplója

Bagdy Emőke előadásai közérthetőek, lényeges dolgokat mondanak el az emberről, a helyes életvezetésről, arról, hogy hol a helyünk az univerzumban, hogy a jobb agyfélteke szerepe hanyagolt, pedig érzelemvilágunkat szabályozza, működteti és kibontakoztatja. Márpedig tudni lehet, hogy érzelmeink a sajátjaink, ellentétben a gondolatokkal, amelyeket innen-onnan felcsipegetünk, megtanulunk és alkalmazunk. Az ember okoskodhat, ameddig akar… Emlékezetem szerint azt mondta BE egyik előadásában, hogy az érvelés hatékonysága kb. 7%. Szemben az érzelmi ráhatással, amelyé meghaladja a 40%-ot. A pontos számokra már nem emlékszem, de a PAX tévében hallgatott előadásában csakugyan szó volt értelemről (bal félteke vezérli), érzelmekről és szellemvilágunkról. Arról, hogy hogyan kapcsolódunk szuverén entitásként a világegyetemhez, hogyan egymáshoz.
Akkor nagyon elült bennem az a gondolat, hogy a blogokban közzétett posztok többé-kevésbé értelmesen megfogalmazott témákat járnak körül, s próbálják elhinteni, amit írójuk arról tud vagy tudni vél. No hiszen. Ha elég értelmes a blog, 7%-a megy át az interneten azok körében, akik egyáltalán elolvassák. Csakhogy az érzelmek átadásának nincsenek meg a kellő műformái. Az intimitások nem tartoznak a közzétehető témák közé. Az érzelmes ömlengések giccsesek, a saját sikereink boldog elővezetése pedig öndicséretgyanús.
Egyszer a közelmúltban írtam az érintés testi és lelki vonatkozásairól. Arról már mégsem szólhatnak naponta a posztok, hogy most hagyd abba az olvasást és simogasd meg a párodat, dögönyözd meg az unokádat, gyúrd át finoman minden kis izmát a karján, a nyakán, a hátán, a lábain. S arról se, hogy tornáztasd meg.
Viszont akadhat egy terület, amely harmonikusan adagolja a tudást és az érzelmeket. Ezek pedig a bennünket ért élmények, amelyeknek a megosztása csakugyan bevonhatja az olvasót abba a miliőbe, amely minket egy történés folyamán körbevesz. Egy-egy rövid történet élővé teszi a posztot, emberivé a közlést, embernek való tartalmat kölcsönöz neki. Csak élnünk kell vele. Próbálom ezután. Hátha sikerül.
PS. Ma egy rövidhíren akadt meg a szemem: „Magyar egyházi és politikai méltóságok is részt vettek [Rómában]a szentté avatási szertartáson– tájékoztatott a Vatikáni Rádió.” Továbbgondoltam a hírt: Még sokkal több egyházi és politikai méltóság, valamint velük egyenlő méltóságú polgár itthon maradt. Egy részük tévén, rádión keresztül követte a vatikáni eseményeket. Ha valakinek ez kevés volna, álljon itt a pápa mai tweet üzenete: . „Az egyenlőtlenség a társadalmi problémák gyökere.”
Lábjegyzet a Kiv 11-hez. Néhány kijelentésbe foglalható össze a fejezet. Az Úr engedékennyé teszi az egyiptomiakat a választott nép iránt, akiket felszólít, szomszédjaiktól kérjenek ezüst és aranytárgyakat. Mózes isteni üzenettel megy a fáraóhoz: Ha nem enged, saját elsőszülöttje, és minden ember és állat elsőszülöttje meghal. Mint várható volt, a fáraó most sem hajlott az engedékenységre.
Közöm. Mióta ezüstöt és aranyat bányásznak, azóta ez a két nemesfém kincsképző. Amiből kevés van, az értékes (a gyémánt is). Amikor megélhetési zűr van háborúskodások miatt, terméskiesés miatt aszályos években, akkor mutatkozik meg, hogy mennyit érnek az értékőrző a nemesfémek. Így van ez akkor is, amikor bankválságtól lehet tartani; amikor rájövünk, hogy a király meztelen, a papírpénz mögött nem áll semmi, csak a nyomdatechnika; amikor bedőlnek a valuták. A túlélést jelenthetik a tartalékok. Ám Krisztus óta felülírja ezt a szeretet, mint a legnagyobb kincs. Péter a béna koldusnak azt mondja: Aranyam, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom. Krisztus nevében mondom: Kelj fel és járj! Az felugrott és táncolni kezdett örömében.
Ami pedig a fáraót illeti, alighanem jobban érdekelte, hogy miféle csodák jöhetnek még, mert ezt olvassuk: „a fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén”. Veszélyes játékba fogott, ha ezt akarta. Felelőtlen, mint az az ember, aki borítékos sorsjegyeket vásárol (a családja megélhetését jelentő) havi fizetéséért az izgalom, s a meggazdagodás vágyától hajtva. Aztán nem marad semmije sem.