Valószínűleg – be nem vallottan – ez a világ jó részének felnőtté avatási szertartása. Mármint hogy az érettségi. Ma indulnak az írásbelik. 19 évesen reménykedtem, hogy mielőtt ránk kerül a sor, eltörlik. De nem és nem. Azóta se. Ma magyarból írnak. Azt túlélném. Holnap matek. Nem biztos, hogy átmennék. Pedig szép a szórakozás a görbékkel, a valószínűség-számítással, a Héron-képlettel, a húrnégyszögekkel, a sinustétellel stb. Önmagáért szép. Fizika, nyelv,... hát nehéz volna. Töri. Mindig utáltam. Mi az osztályharcok történetét tanultuk, amit Gálicza egy mondattal elintézett: Abban az időben nagyon sanyargatták a szegény jobbágyokat. Igaza volt.
Ha azt tekintem, hogy az iskolák mennyivel kínálták meg inkább a diákság jobb agyféltekéjét, mint a balt, hatalmas a különbség a bal javára. Ugye a két agyfélteke nem azonos módon működik. Vegyük csak sorra a funkciókat. A bal agyfélteke felelős a beszélt és az írott nyelvért, a logikáért, a számolási képességekért és az elvont, tudományos fogalmakért. Nem érheti panasz ezt a féltekét. Túltápláltatott négy éven keresztül.
A jobb félteke felelős
– a mintázatok és formák felismeréséért, az arcvonásokra való emlékezésért. (Bő lehetőségünk akadt a mintázatok felismerésére, bár ezért jegyet legfeljebb, ha rajzból kaptunk.)
– a művészetek értékeléséért (1 jegy művészettörténetből)
– a humorért (diákhumorból jócskán kijutott, de nem osztályozta, nem értékelte senki, pedig minden tanár becenevet kapott és a legtöbb diák is)
– a zenéért (karénekre nem kaptunk jegyet, zenehallgatásra sem)
– a táncért (én nem mentem Mimi néni tánciskolájába, máig sajnálom, bár ott se osztályoztak)
– a képzelőerőért (néhány irodalmi dolgozat némi matematikát érintő fantázia)…
Elmondhatni, hogy az elméleti tudást preferálták. Kimaradtak olyan területek, mint a team-munkában való együttműködés, a kapcsolati tőke értékelése, a bánásmód pszichológiája, és még sok hasznosság, ami segített volna az elhelyezkedésben. Utóbb még sokkal keservesebb ilyen szempontból a helyzet. Igaz lett a nóta: ...filíííszter leeeszek maaagam is…
Van mit tenni az ifjúság életre való felkészítését illetően. Hogy ne legyenek oly sokan filiszterekké, s hogy ne fordulhasson elő: „Szerte nézett, s nem lelé / Honját a hazában” (Kölcsey: Himnusz)
Lábjegyzet a Kiv 18-hoz. Jetró (Mózes apósa) meglátogatja vejét annak feleségével (Cippórával) és két fiával (Gerzsommal és Eliezerrel), akiket korábban nála hátrahagyott (családegyesítés történt). Látogatásuk két mozzanata: 1. Jetró elismeri, hogy a népet eredménnyel kivezető Mózes Istene minden istennél nagyobb. Áldozatot mutat be neki. Nagy lakomát csapnak. 2. Látva, hogy Mózes napestig a nép pereskedéseiben bíráskodik, ráveszi vejét, hogy állítson megvesztegethetetlen férfiakat a nép ezres, százas, ötvenes és tízes csoportjai élére, akik bírákként járjanak el mindenféle csip-csup ügyekben. Mózeshez csak a kibogozhatatlanul nehéz kérdésekkel jöjjenek. Mózes rááll a javaslat kivitelezésére.
Közöm. Lám, Jetró az első ember, aki felismeri a szubszidiaritást. Mózes már alkalmazza.
Ez családon belül is be szokott válni. Nem mindig kell a szülőknek beavatkozni a gyerekek torzsalkodásaiba. Intézzék el egymás között. Nagycsalád esetén az idősebb gyerek elláthatja a bíró szerepét, ha elég érett és normális. A szokásos ítélkezési sorrend: Ha a gyerekek nem tudnak megegyezni, mennek a mamához. Ha ő sem dönt, mennek a papához. A nagyszülők is számításba jönnek esetenként. Egy német felmérés szerint 20 év házasságban töltött idő után a döntések 100%-a az asszonyok kezében összpontosul. Amikor megtudtam, hogy ez a helyzet, a feleséggel való első találkozás alkalmával közöltem vele a tényt. De… mivel tudatosult bennem, amit addig legfeljebb sejtettem, kinyilatkoztattam, hogy OK, 95% az övé, ám 5%-hoz minden körülmények között ragaszkodom. (Sub rosa: Ez a 100% igaz lehet. A közhely szerint a nős férfiak csak a lényeges kérdésekben döntenek, a lényegteleneket átengedik a felségüknek. Ám a kérdésre, hogy előfordult-e lényeges kérdés házasságuk alatt, kis gondolkodás után kivétel nélkül ezt válaszolják: Nem.)
2014.05.05. 09:44 emmausz
A kiirthatatlan érettségi
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr426119306
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek