Mickey webnaplója

Tegnap jelentkezett a betörő. A nyár. A múlt héten még uralkodó, enyhén télies zegernye miatt fűtött a helyi központi kazán. Tegnap betört hozzánk a nyár. Azt lehet tudni, hogy kontinensünkön négy évszak váltja egymást, „de nem így”! Megboldogult gyermekkoromban is voltak vad nyarak kánikulával, özönvízszerű, öt percig tartó felhőszakadásokkal. De kíméletesebb átmeneti időszakokra emlékszem. Télen kemény hideg volt többé-kevésbé vastag hótakaróval. Tavasszal langy napsütés oldotta a fagyot s csókolta elő a földből a szunnyadó életet, a fák rügyei kipattantak, a vetésektől zöldült a határ, a fű benőtte a rétet, a lövészárkokat, a poros utcák zöld sávját a járda és az úttest között, s lassacskán érkezett a meleg. A napsugárzás akkor se szúrt, ha 35 fok körül alakult a hőmérséklet. Kánikula volt, elviselhető. Ha leégtünk, védekeztünk némi kenceficékkel, de különösebb problémáról senki sem panaszkodott. Most olyan gyorsan érkezik a hőség, mint a besurranó tolvaj. Mint a betörő. (Úgy látszik, minden évben ki kell írnom magamból a klíma miatti hasfájásomat. Ámbár a nóta nem ma keletkezett: „Mint a kóró elszáradok ... mint a háj, majd elolvadok – ebben a nagy melegben”. Csakugyan betör a forróság, hogy elvégezze a természetéből következő munkákat. A civilizáció tudósai pedig kétfelé szakadnak már évtizedek óta. Egyik felük az általános felmelegedést az ipari tevékenység durva megnövekedéséhez köti, más részük képtelenségnek tekinti, hogy mi bármit tudnánk változtatni a klímán.
Tegnap olvastam valahol valamit, aminek a lényege: a föld ránk van bízva. Ezért környezetem rendben tartása nemcsak higiénikusabbá teszi kis világomat, hanem a teremtő munka része. Az én részem benne: nem szemetelünk, a föld ápolása, gondozása, tisztán tartása, szépítése, stb. Tőlünk már nem sok telik. Mindenesetre ezt jelenti az isteni parancs, hajtsátok uralmatok alá a földet. Országunk még nincs kész. Elmenetel helyett megcsinálni? Hm. Szép program.  
Hát akkor tegyük a dolgunkat, mert vannak.
Lábjegyzet a Kiv 35-höz. Idézem a szombat törvényét: „legyen ünnepnap ... aki ezen a napon dolgozik, halállal kell büntetni.” Ugye, elég kemény parancs ez. A fejezet további részében Mózes a néptől nemes-, színesfémeket, állati és növényi rostokat, akácfát kér, s két mestert, aki szakszerűen megszervezi a szentély megépítésének folyamatát és elkészítését levezeti. Az egyik a már említett Becaleel, Júda törzséből, a másik itt lép a történetbe: Oholiáb, Dán törzséből. Ketten lesznek művezetők.
Közöm: A Biblia elején vagyunk, s másodszor említi a szerző a szombat megünneplésének szigorú szabályát. Fogunk még vele találkozni bőven. Úgy látszik, sokszor süket fülekre találnak a parancsolatok. A másik téma: mi mindent hoztak önként (= akiket a szívük erre indított) azokból a kincsekből a népek, amelyek vagy sajátjuk volt, vagy az egyiptomiaktól kapták. Megtelne velük egy mai zálogház: karperecek, fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok, egyéb arany ékszerek, vörös és kék bíbor, karmazsin, finom vászon, fonott kecskeszőr, festett báránybőr, akácfa (tessék, nemcsak Amerikában él), karneol és más drágakövek, fűszerek, olajok. Ma is folynak a gyűjtések, csak a gyűjtők hitelessége kérdőjelezhető meg az esetek egy részében. A történetbeli adományok jó helyre kerültek, tiszta célt szolgáltak. Ma is, minden gyarlósága mellett még az egyházak hitelessége, amelyben meg lehet bízni. Annyi katasztrófa sújtja a világot, hogy folyamatos adománygyűjtést igényel. Menekültáradatok, árvizek, hatalmas szélvészek, földcsuszamlások, háborús betörések, emberrablások, rabszolgák kiváltása, beteg gyerekek színvonalasabb ellátása, hajléktalanok befogadása, nincstelenek etetése stb.
Vannak népek, amelyek team-munkában alkotva teljesülnek ki. Másokra nem ez jellemző. Itt is azzal indul a dolog, hogy a szakirányításra előbb egy, majd még egy férfit jelöl Mózes. Mindenki az ő elképzeléseiket fogja megvalósítani.