Tegnap kettőt is írtam, így ma nem kellene, de hát hogy tudnám megállni, hogy az engem éppen foglalkoztató kérdésekről hallgassak? Program és forróság bőven van. Ránk zúdult pillanatok alatt a rekkenő hőség. Apropó. Tudtátok, hogy a rekkenés megrekedést jelent? Így hát a rekkenő hőség nagyjából a Kárpát-medencében feledkezett kánikulát jelenti. Az ilyen nem megy ki, csak hidegfront vagy erős szélvihar által. Itt még nem tartunk, s a rekkenés is csak az elején tart.
Tegnap feleség vett germersdorfi cseresznyét. Tán egy kilót. Vagy több a jövedelmünk, vagy bő idén a termés. Emlékszem ínséges időkre, amikor – különösen szezon elején – cérnával tízesével összekötözött csomókért kértek pénzt. Olykor vettünk ezekből is, mert mit meg nem vesz az ember a gyerekének.
Tehát meleg van. Ma előkotortuk a ventilátorokat, egyelőre a légkondi pihen, bár van csak ventilátor funkciója is. Vettem banánt is, nagyon ritka, hogy turmixot iszom, most megtettem és jól esett porszívózás után. Porszívózás közben megtaláltam azt a hetvenhétszer letörött ócska műanyagból készült csonkot, mely eredetileg a szúnyoghálórolót hivatott huzigálásakor segíteni. Mivel eddig hetvenhétszer letörött, eddig hetvenhatszor ragasztottam vissza. A pöcök hát megkerült, én pillanatragasztóval helyére nyomtam, majd azt a látszatot keltette, hogy megtapadt a két csonk, de mégse. Pillanat alatt lerepült az emeletről, hogy többé ne kerüljön elő. Mivel alattunk nem találtam meg, feltehetően a szomszéd virágládájának dzsungelében landolt. Eltűnt örökre. Ezzel csak azt akarom igazolni, hogy az egyperces novella közismert szövege, miszerint „Túlélsz, pöcök.” nem mindig van így, olykor mi éljük túl a pöcköt.
A mai program délután felpörög: barátunk lánya esküszik a Várban, utána sógoromról egy termet neveznek el Angyalföldön. Oda is meg vagyunk invitálva. Rólunk nincs terem elnevezve. Szobánkon három név is szerepel ugyan, Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Rólunk egy-egy szekrényajtó van elnevezve. Egyiken Tixo kinyomós kivitelben ez áll: APA, a másikon ANYA. Igaz, hogy az övén korábbi névtáblája is utal gazdájára: GYOGYOVICH MIKLÓSNÉ, IRODAVEZETŐ. Meg az is igaz, hogy 1991-ben müncheni nyelvkurzusunk idején saját szobám volt, s annak kiragasztott névfeliratát elhoztam, s máig a nagyszoba kerete fölött tanúskodik az ott töltött időkről: NIKOLÄUS GYORGYOVICH.
Lábjegyzet a Lev 12-höz. Aki fiút szül, 7 napig tisztátalan, s a 8. napon körülmetélik a gyereket. Aki lányt szül, 14 napig tisztátalan, és még 66 napig otthon kell tartózkodnia. Ha fia, ha lánya születik, a papnak tartozik legalább egy pár gerlét vagy galambot adni áldozatbemutatás céljából megtisztulásáért (tisztulási szertartás).
Közöm. Más idők, más szokások, más éghajlati viszonyok, más kultúrájú népek között élünk. Az óvatosság nem ártott abban a korban, és bizonyára a Gondviselés nem véletlenül rendelte Mózesen keresztül a követendő eljárást. Ma az új anyát meg szokta áldani a pap, a keresztelő végén. A keresztelőt sokszor mise keretében tartják. Felnőtt keresztséget pedig, ha lehet, a feltámadási mise keretein belül húsvét előestéjén. Változnak az idők, változnak a szokások is.
2014.06.07. 11:47 emmausz
MA
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr546284665
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek