Mickey webnaplója

Tegnapelőtt sok-sok, fiatalkorom óta ismert barátunkkal találkoztunk Zs. esküvőjén. Kinek a poénja nem esett le nekem, kinek a neve nem jutott eszembe. Életünk az újabb évtizedekben más vágányokon futott, más élményekkel gazdagodtunk, más- és másképpen koptunk el. P. mutatja, hogy pigment hiányos a bőre. Viszont jöhetett volna az érettségi öltönyében is, mert olyan slank. Én mutatom, hogy tenyerem kórosan száraz. Mondom neki: Úgy látszik, a soványak más típusú nyavalyákat kapnak el idősödvén, mint a kövérek. Ebben maradtunk, majd ki-ki gratulált az ifjú párnak. Mint említettem, némi bumlizás után az Angyalföldön találkoztunk megint másokkal és más okból. L.-ka keresztnevét tudom, vezetéknevét nem, más személyét éppen fordítva. A legtöbbét egyáltalán nem, akikkel egy térbe kerültünk a teremavatás kapcsán. Egyikből főpap, másikból kántor lett, egyikükről az alagsori kultúrcentrumot nevezték el, a másikuk nagy hallgatóságot vonz, ahol csak megjelenik és előad. Próbálom kitalálni, hogy róla milyen termet fognak elnevezni? Esetleg utcát, Duna-hidat.    
Tegnap ejtőztünk, erőt gyűjtve a mai találkozóra. Ez zömmel szabadtéri, és ugyancsak egy viszonylag stabil törzsközönséget vonz, akik között szintén sok az ismerős. Máriaremetéről van szó, és az immár sokadszor megrendezett egyházmegyei találkozóról. A helyzet változatlan. Feleség már csak foglalkozásánál fogva is legalább tízszer annyi embert ismer, mint én, az itthon ülő. Mégis megcsillan a szemem, amikor rájövök, hogy ő se tudja XY nevét, csak annyit, hogy itt és itt szoktak találkozni. Betérünk egy imára, szentségimádás van a templomban. Akik énekelnek, egy taizéi nótát fújnak egy szólamban. Készítek olykor-olykor néhány fotót. Míg a ponyvasátrak között bóklászunk, újra és újra belebotlunk egy éve vagy még régebb óta nem látott barátokba, ismerősökbe. Van, akit felismerek, van, akit itt sem. Már-már kínos volna, ha nem tudnám magamat túltenni rajta. De tudom. Megjegyzem, hogy mindig is pocsék volt a memóriám. S ez nem változott, sőt. Azért kis rásegítéssel leesik a fatantusz. Szok ez így lenni. Így szok ez lenni, lenni szok ez így, így lenni szok ez stb.
A legmulatságosabb azonban, hogy feleség olyan fiatalemberbe fut bele, akivel ez idáig csak telefonon érintkezett üzleti ügyekben, ám számos alkalommal. A felnőtt fickó örömmel köszön Gabi néninek. Mivel mellette állok, mondom neki, én meg Gabi bácsi vagyok. Mondom még neki, hogy ez csak poén, valójában Miklós a nevem. Tücsi meg felfedi, hogy a Szent István Társulat színeiben szokott a fickóval eredményes csevegést folytatni. Erre a fiú a nyakába ugrik a feleségemnek: »Ja, „a” Gabi néni tetszik lenni. Jaj, de jó. Sose találkoztunk még személyesen.«
Látni kellett volna a jelenetben a felismeréskori „színeváltozást”. Olyan volt, mint egy geg egy filmvígjátékból.
Találkoztunk még Zs. lányunk egykori szobatársával, aki szerzetes lett, Zs.-val ellentétben, aki 3 gyermekes anyuka. Nagyon jó szívvel emlékezett közös élményeikre. Majd belefutottunk abba a házaspárba, akik mindig mosolyognak, s akik közül a férj mindig fotózik. Vele minden találkozás úgy indul, hogy fotózás közben lefotózzuk egymást kölcsönösen. Így az én képemen az látszik, hogy neki Canon márkájú gépe van, az övén pedig, az én fujifilm kamerám dominál.
Csak megemlítem, hogy egy csomó bekötött folyóiratot és egy másik csomó francia nyelvű könyvet hoztunk el, amit célszerűen egy lehajtott oldalú teherautócska platójáról ki-ki választhatott a készlet erejéig. A szeminárium duplumait, triplumait hozták ki, hogy ha valakit valami érdekel, csípje nyakon és vigye. Nagyon tudtam értékelni az akciót.
Majd igyekeztünk haza, mert egy hete nem látott ucsika és szülei érkezését vártuk. Be is futottak a Balatonról érkezve épen és egészségben. Nem részletezem, de elhihetitek nekem, örömünkre szolgált a velük való találkozás is.
Lábjegyzet a Lev 14-hez. Leprától szabadulás esetén mutassa meg a papnak magát az ember, a táboron kívüli helyen. Ha gyógyult, megtisztulásáért hozzanak két tiszta madarat, cédrusfát, bíborfestéket, izsópot.  A pap végezze el a Mózes által írt szertartásokat. A megtisztult nyírja le a haját. A hetedik napon mindenféle szőrzetét, mossa ki ruháját. A nyolcadik napon kerül sor a szertartásos ételáldozatra, jóvátételi áldozatra, a bűnért való áldozatra, és az égőáldozatra. Ezekhez a megadott állatokat kell szolgáltatni. Ha nem telik rá, pár gerlét némi lisztlángot is elég hozni. A pap végezze el a szertartásokat. Ha pedig Kánaánban leprás házba költözne az izraelita, mutassa meg a papnak a ház falán a zöldes/rózsaszínes foltot. likacsos követ. Ha terjed a jelenség, a vakolatot le kell verni, és lecserélni, ha a kövei leprásak, a házat le kell rombolni és tisztátalan helyre vinni. A mózesi szertartásokat itt is el kell végeznie a papnak. Közöm. Nem ismerem a lepra természetrajzát. Mindenesetre a fertőzések gyakorisága az általános higiénés helyzettel összefügg, és talán a klímával is. Az egyenlítő környékén gyakori. Halkan megemlítem, a kabóca is mediterrán jószág. Ám a felmelegedéssel északra terjeszkedik. Itt is megél már hazánkban. Tehát vigyázat, nem árt az óvatosság!