Mickey webnaplója

Várakozás jellemzi mostanában életünket.
Várom naponta, hogy hazajöjjön a munkából a még dolgozó asszony. (A héten ez nem áll, itthon van, két jelenlevő unokánk miatt.)
Várakozom, hogy átjöjjön a közelünkben lakó fiatal rokonság.
Várakozom, hogy megszülessen 9. unokánk.
Várakozunk, hogy tenni kell-e valamit, mert náluk megsokasodtak az intéznivalók, sokszor már alig győzik.
Várakozunk, hátha kérnek valamire bennünket.
Várjuk, hogy az unokákat hogyan juttatják haza, s mikor. Egy kocsi szervizben, egynek nem találják a papírjait, marad hát a vonat a hétvége valamelyik napján.
Várjuk, hogy milyen eredménnyel érettségizett Matyi unoka Fr.-országban.
Várjuk, hogy július 19. legyen. Még egyszer esküvő. Az utolsó, melyben tevőlegesen részt veszünk.
Várjuk, hogy betegeink tartós javulása bekövetkezzen.
Várom, hogy feleség abbahagyja végleg munkáját.
Aztán is marad a várakozás.
Várakozás újabb feladatokra, ha megbetegednénk, gyógyulásra, ha pedig türelemmel viselni kell életünk fogyatkozó erejét, várakozunk, hátha jobbra fordul állapotunk.
Mindennap várakozunk.
Várakozunk elsősorban is emberi kapcsolatokra, telefonhívásokra, még általunk elvégezhető feladatokra.
Bármire várakozunk is, kötelező határidőnk már nincs.
Lábjegyzet a Lev 24-höz. Még néhány áldozati cselekményt leír. Ír az örök tűzről, melynek a szentélyben kell égnie (olajmécs). Megismétli az ószövetségi elvet: törést törésért, szemet szemért, fogat fogért. Amilyen az emberen okozott kár, olyat kell neki is elviselnie. Majd egy átkozódó megbüntetésére hoz példát. Egy istenkáromlót kivisznek a táboron kívülre és halálra kövezik. Közöm. Örökmécses ma is ég minden katolikus templomban az Oltáriszentség jelenlétére utalva. Kápolnákban nem ég mécs, mert ott nincs jelen. Nincs is bennük tabernákulum. Mondanom se kell, hogy a szemet szemért elvet felváltotta az irgalmasság elve. Megkövezés az újszövetségben nincs. (Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.) Reménykedem: tán egyszer az iszlámban se lesz.