Mickey webnaplója

Jól indult a tegnap. Csupa derű. Kellemes szél enyhítette a nyár melegét. Szokásomhoz híven felfaltam a maradékokat. A vasárnapi húslevest, és a rizses lazacot. A húsleves lett napi folyadékmennyiségem meghatározó része is, hiszen jó másfél liternyi maradt, s úgy éreztem, nem lehet tovább letenni. Délután kezdődtek a jajok, a bajok. Az első meglepetést az okozta, hogy kihíztam öltönyzakómat. Még a nadrág csak-csak, de a zakó. Pedig abban mindig elfértem. Kövéren is. Most elhatároztam, hogy a rendelkezésemre álló 17 nap alatt visszatornászom kilóimat a versenysúlyomra. Jelenésem lesz esküvőn. A feleség meglepett egy jó méretű fehér inggel és egy szűk nadrággal (Félig üres/félig teli pohár). A 10 órától várt futárszolgálat 12-kor ért ide. Nem szeretek ügyeletes lenni. Hozott egy nyári játékokat tartalmazó zsákbamacskát. Az unokáknak szól. Ki se bontottam, csak mikor elkezdte a visszajáró aprót perkálni, akkor szóltam rá, hogy 500-ból adjon vissza, mert ha nem adok borravalót, kikapok a feleségemtől. Értette a poént. Este telefonok: Zsuzsáék költözésével, Katiék esküvőjével, Micáék légkondi-szerelésével kapcsolatban. A további bajokról csak dióhéjban és konkrétumok nélkül. Gyerekkorom óta tudom Placid et Muzo képregényéből, hogy akinek a jó tündér visszavarázsolta a lábát, annak lábat is kell mosnia. Gyerekkorom óta tudom, hogy a keresztény nem személyválogató. Gyerekkorom óta kudarckerülő vagyok, és nem tehetek róla, nem az enyém a sikerorientáció (amerikai közhely: Megcsináltuk!).
Mi történt este is? A feleség telefonál. Mivel nem volt kihangosítva, ilyeneket hallok egyfolytában: Te szegény ... de kár ... hogy történt ... micsoda pancser, valóságos „Mekkmester” ... nem mondod ... és mit mondtak, jaj ne?
Csupa talány, csupa rossz hír, csupa sajnálkozás. Én rejtvényfejtés közben ezeket hallva elvonultam a hátsó szobába. Egész depivé tett a fél füllel hallott pechsorozat. Semmit se tehetek. Nem tudom, hogy csak egy piszmogó mesterről szólnak a hírek, vagy valamelyik felnőtt, vagy a gyerek kapott rossz vizsgálati eredményt? Hiszen egyik is, másik is előfordulhat.
Az már csak hab a tortán, hogy feleség nem látta távozásomat, majd meglepődött, hogy telefonbeszélgetése befejeztével nem létező énemhez intézett kérdéseire senki se reagál. Nem hallatszott a hátsó szobába. Az már csak hab a habon, hogy az USA-Belgium meccs két órája alatt 0-0 eredmény született. Érdektelen mérkőzés volt. Éjfélig tartott. A hosszabbítás elől visszavonultam. Ma reggelre kiderült, hogy 2-1-re Belgium nyert. Várható volt. A foci-VB érdekes momentuma az Argentína-Svájc összecsapás. Egy vicc járta körbe a Facebookot. A Vatikánban a svájci gárda a tévé előtt ül, ahelyett hogy a pápát védené. Ám mögöttük feltűnik Ferenc pápa, kék-fehér stóla lobog rajta. A stóla színe így Sarlós Boldogasszony vigíliáján stimmel is, csakhogy alighanem az argentin színeket vitte a rajzra a karikaturista.
Lábjegyzet a Szám 10-hez. A harci kürtök elkészítéséről szóló híradás. Jó régi tehát a kürt, mint a közös cselekvésre szólító, átható hangú eszköz. Mózest az Úr felszólította két ezüst kürt elkészítésére. Mást jelzett, ha csak egyiket fújták meg, mást, ha mindkettőt, megint mást, ha a kürt szavát jelszó kísérte, illetve ha csak a hangszert szólaltatták meg. Ez jelezte az összetartást, az egyes csapatok megindulására adott parancsot. Vonult is megadott rendben a 12 törzs, mert felemelkedett az Úr felhője. Amikor háromnapos menetelés után leszállt a felhő, a törzsek a megadott rend szerint tábort vertek. Mózes mind induláskor, mind megálláskor imában szólt az Úrhoz. Közöm. Őket az Isten mozgatta. A nép zúgolódva vagy békésen, de engedelmeskedett annak, aki kihozta őket Egyiptomból. Mi ma egyáltalán meghalljuk, mit üzen az Úr? Morogva vagy békésen, netán örvendezve engedelmeskedünk-e, ha meggyőződünk róla, hogy égi intést kaptunk? Hol tart individualizmusunk?