Mickey webnaplója

Amikor ellátogatunk Mmóvárra, elég sok kép készül, és viszonylag kevés idő marad posztot írni, a képeket kicsit gatyába rázni, összeszedett gondolatokkal bombázni a kitartó blog-olvasókat. Tegnap és ma is ez történt. Mivel Zsuzsáék egy kétszintes, kis kerttel rendelkező ingatlant vásároltak s nemrég vették birtokukba, látogatásunk két napra nyúlt, hogy együtt örüljünk velük immár kétszeresére nőtt életterük megszemlélése által. Szép ház, jó ház, erős ház, mondatja velem a közhely. Csakugyan az. Éppen alkalmas egy öttagú családnak arra, hogy közös terük is legyen, s ha arra van szükségük, elszeparálódhassanak benne. Nos, mindezeknek csakugyan megfelel a tágas ház. Csendes helyen laknak, s mégis a város közepén. Most már adva a biztonságos lakás, és adva az idő is, hiszen előttük az élet, bőven lesz alkalmuk rá, hogy a nekik legmegfelelőbb körülményeket hozzák létre családi fészkükben.
Zs. figyelmébe ajánlottam azt a himnikus nótát, amely náluk járva sokáig zakatolt bennem:
„Győzhetetlen én kőszálom,
Védelmezőm és kővárom,
A keresztfán drága árom.
Oltalmamat tőled várom.”
Az élet nem áll meg. Még ott voltunk, majd az útban hazafelé is telefonváltások estek, merthogy Kati egyházi esküvője előtt állunk. Hazafelé jöttünkben pedig Miklósékat értesítettük róla, hogy tüstént megérkezünk. Nem újdonság, hogy Elvi szülés előtt áll. Minden a legnagyobb rendben van, holnap érkezik meg az ágy, amit mostanában vettek.
A fotókat témák szerint rendeztem. De most jöjjön az Ószövetség, mert a köv. fejezet hatalmas minőségi változásokat ígér.  
Lábjegyzet a Szám 13-hoz. Mózes a 12 törzs egy-egy tagját azzal bízza meg, hogy kémleljék ki, miféle ország az Ígéret földje: Kánaán. Közben az Efraim törzséből származó Nun fiát Józsuénak nevezi (az név jelentése, Isten a szabadító).
A kémek elmennek, majd 40 nap múlva hazaérkeznek. Dicsérik a földet, Kaleb azt javasolja Mózesnek, hogy mielőbb rohanják le és foglalják el az országot. Hanem a kémek egy része ellene beszél: „Óriásokat láttunk ... olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék.”
Közöm. „Miért féltek, kicsinyhitűek?!” – veti tanítványai szemére a Mester. Az Ószövetség tele van kételkedőkkel, bizalmatlanokkal, noha az Úr minden szózata teljesedésbe ment. Mégis, mi is, azóta is tele vagyunk szkepszissel, kishitűséggel. Muszáj ideidézni a tiszta értelmű és gondolkozású Loyolai Szt. Ignác Fundamentumának egy részét. Bár sikerülne teljesen azonosulnom vele. Ezt írja: „Szükséges, hogy közömbösekké (indifferencia) tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban.” (Lelkigyakorlatok 23. p.)
Ez az Isten iránti bizalom a miatyánkban így szól: „Legyen meg a te akaratod”.