Mickey webnaplója

Igazából tegnapelőtt megérkeztünk. A tegnapi büdös nagy hallgatás arról szól, hogy a csömörödésig javítgattam s pakoltam fel a hetek alatt készített fotókat a különféle nyilvános és nyilvántalan albumokba. Kezdek úgy érezni, mint a svéd bélyeggyűjtő gyerek, akinek az apukája meglepte őt egy kiló bélyeggel.
Tegnap feleség talált egy érdekes fotós témát. Tényleg az volt. Felállni se volt kedvem. Azért készültek az utóbbi hetekben is jó képek, majd mutatok néhányat.  
Véletlen egybeesés, hogy a Számok könyvével a nyaralás utolsó napján lettem kész. Tegnap kellett volna, de mára maradt a Második (mózesi) Törvénykönyv jegyzetelésének elindítása.
Tegnap sajnáltam, hogy nem volt lehetőségem rá, hogy a misén hallottakról írjak. Úgy éreztem akkor, hogy nagyon jó gondolatok keletkeznek bennem. De ez akkor volt. Már megírtam saját Murphy-zmusomat: „Ha jó gondolataid vannak, nem áll rendelkezésedre PC, de még egy ceruzacsonk se. Megfordítása: Ha rendelkezésedre állnak az írás eszközei, cserben hagy az ihlet, sőt kiröhög, mondván: Ja, így könnyű (volna)!”
Most csak a tervezett poszt címére emlékszem. Ez lett volna: Istenes. De hogy mi? Az egyik gondolatom az volt, hogy Jézus jól megváltotta a világot. (Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, miserere nobis!) Az embereknek a szeretetet bízta a lelkükre. De hát szabad lényként mi mindent „jobban tudunk” nála. Háború háború hátán, mert ugye a baromira jövedelmező és sunyi fegyvergyártás és -kereskedelem mindenekelőtt. Mintha nem nekünk szólna: Aki kardot ragad, kard által vész el. Ember embernek a farkasa. Pedig írva van: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Mintha nem nekünk szólna? A rossz túlmutat az emberen, egészen a megszemélyesült gonoszságig. És hányan kötik meg a „mefisztói alkut”. A pápa kéri: imádkozzunk a háború megállításáért. Úgy legyen.
MINDENKI!  
Összefoglaló az MTörv 1-hez. A fejezet összefoglalja a vándorlás negyven évének legfőbb erkölcsi tanulságait. Amikor hallgattak az Úr szavára, akkor jó dolgok történtek a választott néppel. Amikor ellene szegültek, morogva és ellenkezőleg cselekedtek, minduntalan dugába dőlt valamennyi elképzelésük. Olyannyira felkeltették az Úr haragját, hogy a húsz éven felüliekből csak a hűséges Kaleb, és Józsue mehettek be az Eufráteszig terjedő, nekik készített országba, Kánaánba. Emlékszünk, már a Hór hegyén elhunyt Áron, de Mózes se teheti be a lábát új országukba. Közöm. Mintha ma még rosszabb volna a helyzet (részben lásd fent). Írva van: szól az Úr, ha másként nem, a lelkiismeretünkben, s nem engedelmeskedünk kinyilatkoztatásának. Nem hallgatunk lelkiismeretünkre. Nem halljuk, mit mond a Lélek. Nem halljuk vagy nem akarjuk meghallani, inkább hamiskodunk, zajba menekülünk, egyre botrányosabb cselekedetekkel tartjuk magunkon más nemzetek figyelmét. Bizonyára nem erre gondolt az Úr, amikor azt parancsolta, hajtsátok uralmatok alá a földet. De mennyire nem. Jó lesz hát vigyázni!