Meséltem róla, hogy a sorsüldözött francia család Renaultja N.o.-ban totálkáros lett. Úgy hírlik, hogy a hajtókar kikönyökölt a motorból. Éváék biztosítója állta hazautazásuk egyszeri költségeit.
Ők idekalandoztak Feri nászom jóvoltából.
Innen Balatonra mentek egyik sógorasszonyunk  kölcsönautójával.
Budapesten taxi várta őket, hogy hazarepüljenek. Repülőjegy-foglalásuk rendben megtörtént. Repülésük is.
Fr. o.-ban másik taxi várta őket, amely „hazarepítette” őket.
Sorsuk így hát, hogy kézről kézre adták őket, rendeződött.
A kocsi sorsa viszont máig sokismeretlenes.
Annyit lehet tudni róla, hogy a német nínóság nem szállította el az autót.
Ha más se szállította el,
ha más se szerelte szét apróra a hetek óta parkoló idegen rendszámú kocsit,
ha sikerül R. vejünknek megegyezni kolleginája férjével, aki hivatásos autómentő,
ha sikerül neki épségben hazahoznia,
ha még megvan a tökjó rendult-motor a közeli bontóban,
ha a vállalkozó összeszereli,
ha vejünknek sikerül hazavezetnie (hajtókarcsapágy-csere és motorcsere után) az autót,
hogy Ny.Eu.-ból hazarepüljön, s
ha mindez reális áron történik,
akkor hátradőlhetünk a székünkön, és elmondhatjuk:
Renault-gyár, te patinás autókészítő üzem, máskor csinálj különb* konstrukciókat, mert éles a verseny, és a hibás tervezésű motorok piacképtelenek ebben az őrült nyüzsgésben.
[*Emlékeztetőül: Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.(...)
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.”
(Weöres Sándor)]
Összefogalaló az MTörv 7-hez. Elgondolkozató, hogy isteni parancsra cselekszik a zsidóság, nevezetesen,hogy az írmagját is ki kell irtaniuk a Kánaánban élő hét népnek. Soroljuk fel őket: hettiták, girgasiták, amoriták, kánaániak, periziták, hivviták, jebuziták. Az ok: Ezek bálványimádók, pogány szokásokkal. Hogy még annak a kísértése se érje a választottakat, hogy velük házasságra lépjenek, minden élőt el kellett tüntetniük. Aki elbujdokolt, azt darazsak csipdesték halálra Jahve ígérete szerint. Az Úr ígéri, hogy megáldja választott népét. Mindenki termékeny lesz közülük, állataikat is beleértve. Kerülni fogja őket mindenféle betegség. Ellenségeiket pedig mindenféle baj utol fogja érni. Írva van: „A te Istened nagy és félelmetes Isten.” Közöm. Mind a mai napig tartja magát az a nézet, hogy más volt az ószövetségi Isten, nem azonos a minket felettébb szerető élő Istennel. Én inkább – másokkal együtt – úgy vélem, hogy Isten végtelen voltát véges eszünkkel képtelenek vagyunk befogni. A primitív népek még kevésbé voltak képesek disztingválni. Isten az erős oldaláról mutatkozott meg. Tovább folytatva a véges gondolkodásunkról írtakat, úgy vélem, hogy immanens módon lehetetlen megragadni a transzcendenst. Jó a hasonlat: Isten hímzésének fonákját látjuk, s többnyire nem rajzolódik ki előttünk az a minta, amely a hímzés színéről egy szempillantás alatt felismerhető, értelmezhető.
Egyelőre a „fonák” oldalon élünk. Innen próbáljuk megérteni az érthetetlent. Ezért fontos a hit.