– kérdezte illetékes elvtárs.
Jó és rossz, kellemes és kellemetlen, fej és írás (az érem két oldala) félig üres, azaz félig teli van minden pohár (amelyik félig...) tehát jó és rossz dolgok vegyest keverednek ezen a megkeveredett földön.
Azt írtam tegnap, hogy az idő múlásával megsokasodnak az ember nyavalyái, de éltetik is a kötelezően megfutott körök.
Mit hozott ez a nyár?
– Zsuzsáéknak költözést egy nagy házba. Hosszas keresés előzte meg a folyamatot, amelynek a vége a költözés lett.
– Katiék egyházi esküvője. Az utána következő lagzi a polgárit ismételte meg, de kb. dupla számú meghívottal. A szervezés terheit nem én viseltem, csak szemlélője voltam a hosszas előkészületeknek.
– Éváék, mint eddig minden évben, nekifutottak a hosszú utazásnak, hogy Franciaországból hozzánk érkezzenek. Csakhogy Németországban kimúlt alóluk a ló. Útjukat mégis folytatták rokoni segítséggel. Nászunknak ez úton is köszönet fáradozásáért! (Kocsijukat meg fogják javíttatni, sok közreműködője van ennek, de úgy tűnik, gazdaságosan megoldható.) A héten szállítják szerelésre.
– É.-ék érkezésének két apropója volt. Az esküvőn és lagzin való részvétel, majd a közös nyaralás.  
– Csakugyan eltöltöttünk együtt 8 napot, s alig akart vége szakadni a találkozásnak. Sok szép élményt, felfedezett új strandot, a szükséges beszélgetések lefolytatását és pihenést hozott azoknak, akik eljöttek.
– Elviráék nem tudtak részt venni rajta, mert éppen a leutazás napján született meg második gyermekük, nekünk 9. unokánk.
A gyermek érkezése, fogadása, kicsi és pici együtt-tartása, a lábadozás idején a tennivalók átgondolását igényelte, s máig fennáll a lehetséges segítség megadásának a kérdése.
Ezekkel azt kívántam érzékeltetni, hogy sűrűre sikerült a nyarunk, és nem kevésszer rendkívüli erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy értelmes döntések, megoldások szülessenek.
Jobbára túl vagyunk rajtuk, mint az emberiség a második évezreden (hogy azután belefusson a harmadik ezer év kihívásaiba).
Így valahogyan érzem kisvilágunk alakulását. Valamit sikerül rendezni, s máris a nyakunkon az újabb feladat. A kérdés csak az: Mindenbe bele kell-e vágnunk, ami elénk kerül?
A válaszon még gondolkozom.
Összefoglalás az MTörv 15-höz. Nagyon érdekes fejezet. A jóbel-évet írja le. Minden hetedik esztendőben a saját törzsekből vett rabszolgáknak visszajár a szabadságuk. Sőt végkielégítés is jár nekik a hat éves szolgálat után. Mindenkinek el kell engedni a korábban kért kölcsönt. (Az ötven évenkénti jóbel-évről később.) Közöm. Írva áll: „...minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned. Így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad.” (15,6). De az is írva van: „az Úr, a te Istened bőségesen megáld..., ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára és mind szem előtt tartod azokat a parancsolat, amelyeket eléd tárok.” A kérdés: vajon teljesültek-e a feltételek? Merthogy ott van az a „ha” kitétel, s ezen fordul meg a dolog.
Egy másik gondolat: „Mindig lesznek szegények a földön.” Mit mond később Jézus? „Szegények mindig lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek.” (Mt 26,11)