Mickey webnaplója

Találtam egy blogbejegyzést, amely saját életérzésünk leképezése. Eddig patert emlegettük, aki kétszer örült nekünk. Amikor megérkeztünk hozzá ötvenen vagy többen, és amikor eltávoztunk Nagybörzsönyből az egyhetes „megszállását” követően.
Évek óta él bennünk annak a vágya, hogy legyen időnk elcsendesedni egy-egy nagyobb családi találkozó után. Nos, ezt fogalmazta meg helyettem a tokaji írótábor vezetője. Igaz, hogy mi csak tizenöten vettünk részt a nyaraláson, de nyolc napig tartott. Az írótábor 200 résztvevője viszont csak 3 napig tanácskozott s több szervezőt tudott munkába állítani. A balatoni strandolások rendben lezajlottak. Visszatérő gond, hogy a sok unokát nehéz szem előtt tartani. El-eltűnnek a sokadalomban, s az embernek ilyenkor mindenféle rossz szájízű történet jut eszébe. Aztán kinek-kinek a kedvébe járni egyáltalán nem könnyű. Már a családok elhelyezése nagy odafigyelést igényel, és természetesen nem tud ideálisan, csak reálisan megvalósulni. Ugyanez a helyzet az ennivalókkal. Ennek az, annak amaz, amannak alig valami van ínyére. Na, erre varrjon valaki gombot. Tehát egy üresjáratban töltött nap relaxáló hatású lehet. Csakhogy alkalmasint a legtöbb család is így gondolhatja. Idén muszáj volt határozottan leszögezni: Gyerekek, eddig tartott a nyaralás, holnap cuccolás. Nincs főzés, lehet strandolás a lepakolás után, lehet sült hal, lángos, akármi, de a nap a takarításé, utána pedig „irány Surány”. Így is lett. Egyikünk a fürdőszobák rendbetételével foglalkozott, másikunk porszívózott, harmadikunk felmosott. A többiek lehordták a cuccokat, és rendet raktak. Majd elstartolt ki-ki hazafelé.
Amiről beszéltem, ide kerül a poszt végére, noha jellegénél fogva amolyan mottóféle.  
„Idén először nem mentem haza a többiekkel zárás után. Egyrészt kimerültebb voltam, mint máskor, másrészt szerettem volna látni az írótlan várost is alkonyfényben, és kényelmesen megvacsorázni Sáray Lacival, akivel vállvetve küzdöttük végig a három napot, na meg a három évet. Jó volt bolyongani az utcák szürkületében, nem kérni s nem ígérni semmit, csak lenni, csordogálni a lét partjai közt, akár a Bodrog.
Másnap korán keltem útra, a levegőt harapni lehetett, kelt fel a Nap, a hegyek s a rétek zöldje szinte lüktetett, a lehúzott autóablakon belobogó szél átjárta minden porcikám. Minden olyan eleven és tiszta volt. Akárcsak húsz évvel ezelőtt, amikor először vetett ide a sorsom.
Szentmártoni János, a Tokaji Írótábor Kuratóriumának és a Magyar Írószövetség elnöke”
Összefoglaló az MTörv 22-höz. Folytatódnak a furcsa törvények.
– A nők ne hordjanak férfiruhát, s a férfiak se női ruhát, mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Isten szemében. 
– A talált jószágot, tárgyat gondosan meg kell őrizni, és érdeklődni a tulajdonos kiléte felől.
– A (lapos) háztetőkre kerítést kell építeni, hogy le ne essen róla valaki.
– Egy ruha ne legyen gyapjúból és lenből vegyest készítve.
– Férj hamis vádja felesége ellen (nem volt szűz, amikor elvette) 100 sékellel büntetendő, továbbá sose válhat el többé feleségétől.
– A szűz városban kiáltson, ha megtámadják, különben a támadóval együtt halállal fizet parázna magatartásáért.
– A szántóföldön letepert lányon elkövetett erőszakért 50 sékel a büntetés, továbbá feleségül kell vennie a támadónak, s többé el sem bocsáthatja az asszonyt.   
Közöm. Van közöttük, amit értek, van, amit nem. A nemiség és a vele való visszaélés egyidős az emberiséggel. A férfi általában hormonháztartásából fakadóan agresszívabb a nőnél. Ez persze nem jogosítja fel semmire, sőt a jog igyekszik is jobb belátására téríteni azt, akit elszabadult ösztönei vezérelnek. Jézus megjegyzi, hogy Mózes csak a férfiak keményszívűsége miatt engedte meg a válólevél adását, s hozzáteszi: „Kezdetben ez nem így volt”.