Nem alsógatyát, felsőgatyát vettünk, hosszúnadrágot.
Igazából – mint azt tegnap megírtam volt – olvasószemüveget készíttetni indultunk kettecskén a Flórián (Üzletközpont Óbudán!) -ba. Eredményes vacakolásunk után indítványoztam, hogy felkeresem a bankautomatát, és pénzt veszek ki belőle. Feleség örömmel vette. Már csak azért is, mert az emeleten közben ő összeesküdött a textilárus nőtárssal. Még utána kiabáltam, hogy nincs szükségem semmilyen újabb nadrágokra (azt se győzöm elnyűni, amennyi otthon van). De alighanem semmit se törődött a véleményemmel, csak ment és alkudozott némán, nem szólt, nem is nézett énrám. S a gatyák fényesen suhogva keringtek, szálltak a magosba. (J. A.) Visszafelé jöttömben már egy farmernadrágot lobogtatott, hogy ebbe kéne belebújni a színfalak mögött. Ettől tartottam magam is. Mire kitalálták, hogy még nagyobb kellene, tehát volnék-e oly szíves, hogy megpróbáljam azt is. Míg elbújtam a kandi pillantások elől a kulisszák mögé, az ellenem összeszövetkezett két nő hozott egy sötétszürke pantallót is, mert „azt tényleg rám szabták”. Azért ezt is meg kellett próbálnom. Már nem nekem való ez a ki-beugrálás a gatyákba a levegőtlen próbafülkékben. Utálom. Kérdezheted, akkor miért csináltam végig? Mert így hamarabb szabadulok – vágnám rá. Végül abban maradtunk, ha itt felvarrnak, ott levágnak belőlük, akkor mintha rám öntötték volna mindkét darabot. („Nem nyafognék, de most már késő.” J. A.)
Eszembe jutott Miklós fiú, akinek az esküvős öltönyét itt vették. Azóta hiányzik egy gomb a mellényéről. Ezt azért szerényen megjegyeztem. A boltos nő azonnal öt mellénygombot ígért gratis. Eladás közben pedig folyton mesélt. Hogy milyenek ezek a szakácsnők, tőlük híznak a férfiak, és hogy nem tudok olyan méretet mondani neki, amit meg nem varrat, amiatt nyugodtan hízhatom még (megígértem), meg hogy most, hogy már megvannak a paramétereim, a továbbiakban látatlanban is képes mindenfélét szállítani nekem a méretemben. Meg hogy én még milyen rendes pali vagyok (a nálam pocsékabbul viselkedőkhöz képest). Volt egy kuncsaftja, akinek olyan háklis pasija volt, aki egyáltalán nem volt hajlandó felkeresni az üzletet. A felesége rohangált a méretekkel, s mesélte el, hogy még hol szorít és hol bő a férjére a gatya. Ötször jött vissza az asszony, mire sikerült pontot tenni a nadrágvásárlásra. (Vajon belefáradt-e a futkosásba, vagy a férje szűnt meg létezni? Ki tudja?) Hazaérve megosztottam feleségemmel abbéli csodálatomat, ahogyan az a nő eladott. Azt hiszem, máshogy nem is lehet, vagy nem érdemes, mert nem kifizetődő.
Azért az OFOTÉRT eladónője is kedves volt. Nagyon tetszett neki, hogy szeretek könyvet olvasni. Elmondta, hogy könyveket olvas ő is, villamoson is, és ha fitymálják, akkor is.  
Összefoglaló a Józs 11-hez. Az északi városok „királyai” is összefogtak az izraeliek ellen, és ugyanúgy beteljesedett sorsuk, mint a délieké. Józsue mind kivégezte őket és az egész népet. Sorolja, hogy kiket, de ez a mi szempontunkból nem látszik fontosnak. A fejezet utolsó mondata: „Az országban végre elcsitult a harc.” Közöm. Tegnap egyórás videót láttam-hallgattam végig az iszlámról. Persze kitekintett egyéb nációkra is. Az ószövetség idején nem okozott feltűnést, ha az ellenséget az utolsó szálig kiirtják. Nem akartak maguk között látni potenciális ellenséget. A fogat fogért, szemet szemért elv ugyan érvényesült, de talán csak saját köreikre vonatkozóan. A mai iszlám tanításáról a fehér ember oly keveset tud. Itt most a látott videóra vagyok kénytelen támaszkodni. Szerinte a Korán felszólítja az igazhitűeket, hogy a naptár megfelelő időszakában a hitetleneket irtsák ki, ha nem kívánnak rendszeresen sarcot fizetni vagy áttérni a mozlim hitre. A fejezet utolsó mondatát nemhiába idéztem. „Az országban végre elcsitult a harc.” Az iszlám nem ilyen. Az ő harcuk akkor csitul el, amikor minden élő ember muzulmán hitre tér. Nem véletlenül hasonlítja a filmszerkesztő Hitlerhez a dzsihádot, amely ugyanúgy (kérlelhetetlen) harc jelentésű, mint a Mein Kampf. Nekem meg Mao Ce-tung jut eszembe, akiről úgy hírlett, hogy egy adódó világháborútól sem riadt volna vissza, hangoztatván, hogy lehet, hogy rámegy a világ lakosságának a harmada, de a maradék kommunista lesz. Ha mondta, ha nem, imperialista kijelentés, a világuralomra törés megfogalmazása. Kívánom tiszta szívből, hogy a mozlimnak se sikerüljön. „Jó nekünk a magyar szabadság is”, idéztem a minap Gárdonyitól, és pláne jó nekünk a Krisztus-követő hit, amely legfőbb értéknek a szeretetet tekinti. Szeretni nem nehezebb, mint nyakazni, csak emberibb, csak szentebb, csak istenibb.