Mickey webnaplója

Meglehetős az időjárás.
Amolyan se hideg, se meleg,
se zuhog, se derűs idő nincs.
Itt tétovázik felettünk csaknem egész nyáron, mindenesetre többször és hetekre egy vastag felhő, melyet olykor egy játszi szél eltakarít, de mire kiderül, már be is borul. A német azt mondaná rá, hogy dunsztos az idő. Mi meg, hogy fülledtség van, amolyan pamuttrikót nedvesítő akkor is, ha nem esik. Most pl. nem esik. De a „fenyegetés” állandósulni látszik. „Lóg az eső lába”, mondja a magyar és igaza is van. Unatkozik az időjárás (lóg a lába lóga, nincsen semmi dóga), és froclizza a kirándulni vágyókat: Nem esem, de akármikor bőrig áztatlak benneteket, ha nekibátorodtok egy félnapos szellőzködésnek.
Meglehetős a korunk is.
Van is háború, meg nincs is,
van is béke, meg nincs is,
van is társadalmi mozgás, meg nincs is,
vannak is közmegegyezések, meg nincsenek is.
És még sorolhatnám.
Akkor hát sorolom.
Van is civilizáció, meg nincs is.
Van is munka, meg nincs is.
Van is értelme külföldre menni az anyagi boldogulás miatt, meg nincs is, mert
kolbászból van a kerítés Angliában, meg nincs is.
Meglehetős a saját életünk is.
Van is egészségünk, meg nincs is.
Van is kedvünk vállalkozni dolgokra, meg nincs is.
Jól érezzük magunkat, meg nem is.
Mégis hiszem, hogy nem minden hiábavalóság, szélkergetés hiúságok hiúsága (vanitatum vanitas), [Karinthy szerint: Van itt dátum? Van itt: frász!]
Tegnap délután még nem tudta Miklós fiú megmondani, hogy kirándulnak-e Leventével.
Hogy tudta volna, ld. az előzőek.
Most dél előtt másfél órával még mindig nem tudjuk, hogyan döntött.
Ld. fönt.
Telefonálásáról nem tudok, arról se hogy nekivágtak-e a hegyeknek, avagy nálunk ebédelnek.
Majd kiderül, bár az idő „meglehetősen” borús.
Khm. Izé. Az ablakra nézek. Kisütött. Akarom mondani, hogy hát mégis beborult – azóta, hogy a rövid mondatot leírtam.
Összefoglaló a Józs 15-höz. Közel száz településnevet sorol fel a szerző, azokat, amelyeket Otniel kapott s Júda. Nekik életük meghatározó keretét képezik ezek a „kapományok”, nekünk semmit se mondanak a felsorolt településnevek. Közöm. Az előzőek szerint szinte semmi. Azaz talán annyi mégis, hogy Az Iliász olvasóinak se mondott semmit Trója neve. Ám jött Schliemann Henrik görög feleségével, és amatőr, ámde annál kitartóbb s végül szerencsés kimenetelő hatalmas ásatásuk eredménye Trója, majd később Mükéné és még más réges-rég csaknem feledésbe ment település. Lehet, hogy csak ki kell várni, mit hoznak a meg-megújuló régészeti technikák.