Túl, túl, messze túl,
mi van a hegyen messze túl?
Hej, a hegyen messze túl
lófej-széles ibolya virul.
Túl, túl, messze túl,
mi van az ibolyán messze túl?
Hej, az ibolyán messze túl
Jancsi mosogat, Kati az úr. (Weöres)
Az én esetemben kissé módosul-torzul a szöveg.
Túl, túl, messze túl
mi van, e napon messze túl
Hej, e napon messze túl
kész a kötet korrektúrástul.
Túl, túl, messze túl
mi van e napon messze túl
Hej e napon messze túl
kész vagyok s most bealkonyúl.
Félretéve a mókát és Weöres S. miniatűr remekét, csakugyan elkészültem: egy vaskos köteten rágtam át magamat. Terv szerint dolgoztam, napi adagiumokkal. Tegnap közel álltam hozzá, hogy ma fejezzem be a tegnapit. Nem így lett, sikerült elharapnom idejében az ötödik folytatást.
S most űr. Pihenés. Ha akarom, folytatom Szeghy Ernő könyvét, ha akarok keresztrejtvényt fejtek, a spider solitaire-t már meg se említem.
***
Ma a Duna-tévé a besúgókról készült filmet sugározza. Mondom az asszonynak: Mindnyájan hálát adhatunk Istennek, akiket nem hálóztak be. Ki tudja, mit tettünk volna adott esetben? Abba kellene már hagyni ezt a kutakodást. „Régi kor árnya felé, visszamerengni mit ér?” Most azonban nézzük az ószövetség következő fejezetét.
Összefoglaló a Bír 8-hoz. Egy másik csatát kellene részleteznem, amelyet ugyanazokkal vívott Gedeon, mint korábban. Ebben a változatban felvonulása közben kért és nem kapott seregének élelmet két helységben. A midiániakat legyőzte, királyaikat lekaszabolta, a két települést tönkrezúzta, népességét kiirtotta. Tehát bosszút állt rajtuk. Mivel feleségei sokan voltak, Gedeon 700 utódot nemzett. Csatája után 40 évig nyugalom volt az országban. Gedeon halála után azonban „szokás szerint” elpártoltak az izraeliták az Úrtól és „összeadták magukat Baállal, Baál-Beritet tekintve istenüknek”. Közöm. Isten, „az Úr hűséges, mert nem tagadhatja meg önmagát”. Ugyanez nem mondható el az emberről. Ki jobban, ki kevésbé, de olykor-olykor elcsángál az igaz útról, és enged a különféle kísértéseknek, szirénhangoknak. Ha az Úr megkötne minket, mint a görögök magukat, amikor a csábító helyen hajóztak át, hűségesek maradnánk. Ám ez nem fér össze azzal, hogy az Úr mindnyájunknak hallatlanul nagy szabadságot adott döntéseinket illetően. Az más kérdés, hogy „aki a szegletkőre esik, halálra zúzza magát”, s ugyanúgy az is, akire ráesik ez a kő. Jó nekünk ez a szabadság: nem vagyunk ugyan kitinpáncéllal körülvéve, de belső tartást adhat szilárd gerincünk.
Utolsó kommentek