Mickey webnaplója

Négy gyermekünk négy házastársával négy különféle városban lakik. Hol egyikükhöz, hol másikukhoz ugrunk le, ahogy a szükség, a lehetőség és a segíteni akarás kívánja, vagy csupán, mert rég látogattuk meg őket saját fészkükben. Nem hiszem, hogy tévednék, ha rögzítem, kérés nélkül nem zavarjuk a párokat, családokat. Fontosnak gondolom mindnyájuk esetében, hogy hangsúlyos maradjon minden körülmények között: elsősorban a négy pár tartozik egymáshoz, s csak laza szálon kötődnek a már elszakadtak hozzánk. A találkozások közül legutóbb, tegnap és ma az Óváriakat kerestük fel a Lajta-parthoz közel eső otthonukban. 160 szál fagyalcsemetét vásároltak, s az elmúlt két nap foglalatosságának a gerincében a süvölvény bokrocskák elültetése állt. Ásónyomnyi földet forgattunk meg, s helyeztük el benne a másfél száz csemetét. Az előző napok bő esője fellazította a kerti szegély földjét, s jó nedves földbe temettük a csemeték gyökereit.
Ma a délelőtti piarista misén az elsős Blanka unokát kérték fel perselyezésre, aki társacskájával együtt körüljárt egy-egy kosárral. Utóbb otthon elmesélte, hogy a végére jól elfáradt, mert annyi fémpénzt dobáltak a kosárba, hogy komoly súlya lett. Mivel a missziók megsegítésére kérték a pénzt (az adományokkal az ő tevékenységüket segítik), arra gondoltam, mennyivel könnyebb lett volna az a kosár, ha kevesebb fém- és több papírpénz töltötte volna meg. (A missziók is jobban jártak volna.) Vasárnap lévén többet lógattuk a lábunkat, s beszélgettünk a háziakkal a verőfényes teraszon. Igazi ökörnyálas indiánnyár köszöntött ránk ezen a kedves, jó hangulatban eltöltött vasárnapon. Hazafelé feleséggel arról esett szó, hogy minden házas gyermekünk lakásának, házának, a benne élőknek mennyire sajátos és egymáshoz képest is eltérő karaktere van. Más a berendezésük, más hangsúlyúak a beszélgetések, más az érdeklődési körük, más kérdéseket kell megoldaniuk, más közös szórakozásaik, foglalatosságaik, kötelezettségeik vannak. Persze sok a hasonlóság is, mégis nagyon eltérő tartalmú élményeket, hangulatot, tapasztalatokat viszünk magunkkal hazatérve.
És ez így van jól.
Örülnünk kell annak, hogy sokfélék vagyunk, mert a változatosság gyönyörködtet, a monotónia untat.
Összefoglaló az 1Sám 3-hoz. Éjjel a gyerek Sámuel hívást hall, ezért Éli paphoz siet, aki elmondja, hogy nem hívta. Az eset még két éjszakán megismétlődik. Utóbb azt javasolja Éli Sámuelnek: ha legközelebb hallod a hívást, válaszolj. Mondd: Itt vagyok, Uram, hall a te szolgád. Samu így is tesz. A hang pedig az Úré, aki felszólítja a gyereket, hogy adja Éli értésére a következőket: „olyat teszek Izraelben, hogy aki csak hallja, annak mind a két füle csengeni fog tőle”. Éli tudomásul veszi az égi fenyegetést: „Ő az Úr, tegye, ami tetszik neki.” Közöm. Karakteres mondandójú fejezet. Az ember és az élő Isten közötti közvetlen kapcsolat lehetséges voltáról szól. „Ha hívod, az Úr válaszol.” Számos igaz ember tanúsítja, hogy valamiféleképpen válaszol az Úr arra, amiről beszélünk vele. Hol meggondolásnyi időt sem érzékelve azonnal megvilágosodik egy kérdés, sokszor nem is úgy, mint ahogyan hallani szeretnénk. Ez mutatja, hogy nem a saját gondolatrendszerünkből ered a súgás. Máskor egy-egy történés utal arra, hogy isteni beavatkozás tanúi vagyunk. Avagy nem így járt Jónás, aki „rühellé a prófétaságot”? Szembeszállt az Úrral, mire bedobták a tengerbe, s végül ott kötött ki, ahová nem akart menni. Ilyen velünk is előfordulhat.