Mickey webnaplója

Nem is értem, miért most jut eszembe, hogy egyszer már a kitüntetésekről is írjak.
Életemben néhányszor elnyertem a kiváló dolgozó kitüntetést, bár nem utaztam rá. (Igaz, hogy ultin se nyertem fél kilót, mint Hofi.)
Egyszer szövetkezeti kiválót is kaptam, noha sem akkor, sem később nem jöttem rá, hogy mi a csodának adtak nekem ilyet. Tény, ami tény, míg előre kocogtam, tapsoltak. Mert így szokás.
Egyszer mást felterjesztettem kitüntetésre. Évekkel később kapta csak meg. Vagy az én kezdeményezésem alapján, vagy más miatt.
Egyszer pedig engem javasoltak valamiféle elismerésre. Már nem is emlékszem rá, hogy mire, s nem kaptam meg.
G. meséli: A szoc. idején történt. A bennfentes megsúgta N.-nek: Te, láttalak a listán, úgy készülj, hogy kitüntetést fogsz kapni pénzjutalommal. Az ünnepség után N. méltatlankodik a bennfentesnek: Hogy van az, hogy láttál a listán, s én mégsem kaptam jutalmat? Mire bennfentes: Jaj, hát egyszerű: Kihúztak.
Tapasztalatom, hogy egyes emberek vonzzák a kitüntetéseket, mások taszítják, harmadikok pedig taktikusak: Én kitüntetlek téged, te kitüntetsz engem. Te súlyos kárt okozol saját nemzetednek, én pedig becsületrendet adok neked.
A témát gazdagítandó ideírom a szerzetes Oloffson Placidtól többször hallott történetet: Nyugdíjba menetele környékén állami kitüntetésben kívánták részesíteni. Erre több alkalom is kínálkozott, végül is máig se kapta meg a várva várt jutalmat.
Van az így.
Sokan az evangéliumban írtak miatt hárítanak mindenféle földi elismerésfajtát, lett légyen az dicséret avagy rangos elismerés. Félnek tőle, hogy mint maguk előtt kürtöltetők „megkapták fáradozásukért a jutalmukat”. Írva van: „Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Mt 6,2skk)
Van aztán még egy érdekes típus. Ide tartozik pl. Balczó András. Összeszedett sok-sok sporttrófeát, olimpiai és világbajnoki aranyérmeket. Mígnem rájött, hogy semmi értelme nincs a rekordhajhászásnak. Nem elégíti ki, semmi nem inspirálja őt további elismerések begyűjtésére. Kiégésről esetében nem beszélhetünk, ám arra igen, hogy magasabbra tette a lécet. Bibliás ember lett, aki előadásokat kezdett tartani arról, hogy az életben minek van és minek nincs értelme.
Próbálom az eddig írtakat összegezni. Gyerekkorunkban apámék énekeltek egy kuplét (?), amely egy gyerekről szól (Mókuska), aki a fejére tett egy köcsögkalapot, de „a nagy alkotmány” belecsúszott a fejébe. Az ide vonatkozó szövegrészlet sokszor felidéződött bennem életem folyamán. Így szól:
Lásd, kicsikém, nem neked való.     
Hadd legyenek mások csillogók.
Majd megtudod, ha megkapod,
hogy a vágyad becsapott.
Azt hiszem, ezzel a témát bőségesen kimerítettem.
Összefoglaló az 1Sám7-hez. A frigyláda visszakerült. 20 év béke követte. Sámuel ekkor felszólította a népet, hogy dobják ki bálványszobraikat, hamis isteneiket. Maga pedig imádkozott a népért, mert filiszteusok fenyegették a Micpában imára összegyűlt sokaságot. Sámuel áldozott is az Úrnak. A filiszteusokat ezután úgy összezavarta egy hatalmas vihar, hogy csúfos vereséget szenvedtek az izraelitáktól. Olyannyira, hogy többé soha nem támadtak emezek földjeire. Sámuel pedig élete végéig bírája volt népének: időnként és helyenként igazságot szolgáltatott nekik. Közöm. A filiszteusokról már annyi szó esett. Hogy kik is voltak: nem tudjuk. Legvalószínűbb, hogy szírek vagy hozzájuk hasonló kisázsiai, meglehetősen harcias népcsoport volt. Sámuel után királyok kezdtek uralkodni a már nemzetté sokasodó zsidókon. Ők nem alkalmanként, hanem folyamatosan irányították a népet és szervezték meg a hatalmukat. Még megjegyzem, hogy úgy látszik, nemcsak a házasságok köttetnek az égben, hanem a harci fejlemények is ott dőlnek el.