Mickey webnaplója

Amennyire ismerem a magyar táncot, ritkával indul, majd felgyorsul és átmegy fergeteges sűrűbe. Mivel főállású nyugdíjasok vagyunk, alapállásban a ritka jellemez bennünket, és alighanem jól is van ez így, mert erőink, hogy is mondjam: korábban voltak topon. Olykor-olykor azonban sűrűre vált a ritka, s záporoznak az események. Mostanság például ilyenek estek: tegnap megérkeztek az óváriak, és bizonyossá vált, hogy egy hétre nálunk lesz a két nagyobb uncsika. Ma volt egyikük névnapja, s egész nap szép ruhában lehetett. Ezt keresztanyjának meg is fogalmazta, el is újságolta. A másik unoka keresztapjának ma volt a fogadalomtétele Bakonybélben. A fő dolog azonban Domonkos unoka keresztelője, aminek a megünneplésére 19-en gyülekeztünk össze, és amelynek a kereteit saját lakásunk biztosította. A két család tette össze szakácstudományát. Nászurunk és saját feleségem. Volt híg és tömény, száraz és nedves, hideg és meleg, sós és édes, hosszú asztal meg kerek. Kivontam magamat a forgalomból amennyire rajtam állt. Ha ennyi ember beszél, jobb, ha hallgatok. Ami az előkészületeket illeti, egyszerűbb, ha minden úgy van, ahogyan azt a feleségem megálmodja, minthogy okvetetlenkedjem, és minden pohár elhelyezését megvitassuk, hogy jobbról vagy balról essen, és a tálcák és a kanalak és így tovább. Magam szívesen segítek, de ez inkább a romeltakarításra vonatkozik. A helyükről kiemelt eszközöket szívesen állítom vissza eredeti helyükre. Az zökkenőmentesebb tevékenység. Így is lett. Délután Isi sógor egészítette ki a létszámot 20-ra, mert megállapodott T-vel, hogy ma köszönt fel engem és őt születésnapján, s mi őt viszont. Estére létszámunk végül 4 főben állapodott meg. Még visszaállítottam a kb. 30 órát, mert a világhisztéria így kívánja. Holnap temetőlátogatás.
Azért ez az óravisszaállítás megér egy misét. Ugyanis semmi értelme nincs. Csuklózik rajta az egész világ, de mivel gömb alakú, szeletkéi időzónákat jelölnek. Adódik, hogy mivel a napnak 24 órája van, 24 ilyen szeletke létezik. Kérdezem: Mi értelme van időnként a szeletkék óráit ide, majd oda rángatni? Nem hiszem, hogy épeszű válasz adódik rá. Ha rajtam múlna, megszüntetném ezt a civilizációs faxnit.
Összefoglaló az 1Sám 10-hez. Mint a mesében. Sámuel királlyá kente Sault az olajos szaru tartalmát a hajára öntve. Majd prófétált neki: Mész az úton, találkozol két emberrel, akik azt mondják, megkerültek az elveszett szamarak. Mész tovább, találkozol három emberrel, akik két kenyeret adnak neked, fogadd el. Mész tovább, találkozol révületbe esett prófétasereggel. Állj közéjük, s tedd azt, amit a szíved diktál, mert veled van az Isten. Majd menj Gibeába, ahová én hét napra fogok megérkezni. Saul titkolta, hogy Sámuel királlyá kente. Egy hét elteltével Sámuel Micpába hívta a törzseket és kijelentette, hogy sorsvetés útján döntik el, ki uralkodjon a törzseken. A sorsvetés Benjamin törzsére, azon belül Matri nemzetségére, azon belül Kis családjára, és fiára, Saulra esett. A nép felujjongott és a nagytermetű Sault elfogadta urának: Éljen a király!
Egyes rangos emberek mellészegődtek, mások azonban nem vittek neki ajándékot. Közöm. Ha az Úr hív, menni kell. Ha prófétája kijelöl valamiféle küldetésre, akkor annak engedelmeskedni kell. Itt nem ez történik. Sault felkeni a próféta, majd elmondja, mi fog történni vele, hogy éreztesse: hiteles prófétai tevékenysége. Minden bekövetkezik abból, amit jövendölt. Saul mégsem követi a hívást, elbújik, letagadja, hogy megtörtént a felkenése, úgy kell a málhák közül előhúzni. Ne gondoljuk, hogy velünk ez másképp van. Istennek mindenkivel meghatározott terve van. Arra születtünk, hogy ezt végrehajtsuk. Ha felismertük a hívást, boldogítson a tudat, hogy megismertük rendeltetésünket. Igyekezzünk legjobb tudásunk szerint megfelelni neki. Adamis Annával mondom: Nem baj, hogy ha fáj! Nem baj, hogy ha fáj.