Mickey webnaplója

Gimnazistakoromba visz vissza a latin közmondás, melyet alighanem azért hangoztattak a jó piaristák, hogy közéjük csöppenve az ő stílusukat vegyük fel. A mondás elég hosszú és így szól: Si fueris Romae, romano vivito more. Cum fueris alibi, vivito sicut ibi. Ha Rómába mész, élj úgy, mint a rómaiak, ha máshová kerülsz, ott a helyi szokás szerint élj. A címbeli földrajzi helyek mutatják, hogy gyermekeink házasságuk révén hol kötöttek ki. Éva immár közel húsz éve Franciaországban él. Először a nyelvvel kellett megbirkóznia, majd a helyi szokásokkal, s mivel lakóhelyük, házaik négyszer változtak, négyszer kellett megszokniuk új környezetüket, új szomszédaikat, új osztálytársakat, új közlekedési lehetőségeket, új elhelyezkedési lehetőségeket, illetve lehetetlenségeket. Nemcsak megszokni kellett a környezetváltozást, hanem megbarátkozni az új kihívásokkal. Ez roppant rugalmasságot és alkalmazkodóképességet kívánt főleg Évától, de a többiektől is. Azt fogalmaztam meg, amikor az elszigetelődési problémáikról beszámolt egyikük-másikuk, hogy a családi fészek elhagyása a kiszakadás fájdalmát hozta, s a beilleszkedés nehézségeit új városukban, új környezetükben. Ha visszagondolok, ifjúkoromtól kezdve magam is megküzdöttem több-kevesebb sikerrel a változások adta nehézségekkel. Kelenföldön éltem 10 évet, Zuglóban kb. ugyanannyit, Pápán szolgáltam két évet, Kispesten lehúztunk vagy öt évet, Józsefvárosban kb. három évet, Zugló másik végében kb. 4 évet, Óbudán kb. 25 évet. Volt néhány különbség a lakások, házak között, volt néhány új szomszédunk, volt néhány új munkahelyünk, született néhány új gyermekünk.
Úgy gondolom, hogy ahol becsukódik egy ablak, kinyílik egy másik. Lehet, hogy az egyik gerébtokos volt, a másik szétcsavarható, a harmadik thermopan, a negyedik pedig szimpla üvegű, de észre kell venni az új helyek új lehetőségeit is, hogy széppé legyen ott az élet és általunk is gazdagabbá. Ez kihívás és feladat, mégis szépségekkel teli, bár rugalmasságot bőven igényel.
Összefoglaló az1Sám 12-höz. Sámuel leteremti a választott népet. Kijelenti: teljesítette, amire kérték: Királyt rendelt föléjük. Majd kijelenti, hogy semmi nincs a kezében, azaz nem korrumpálódott (hogy milyen régi ez a magatartásforma!). Perel a néppel: „Így szóltatok hozzám: Király uralkodjék fölöttünk, noha az Úr, a ti Istenetek a király... Ha ti is, királyotok is az Urat követik, nem lesz baj... Különben az Úr keze rátok nehezedik.” Ezután amiért ragaszkodtak ahhoz, hogy királyuk legyen, Sámuel kijelentette, hogy eső veri el éppen beért gabonájukat. Így is történt. Félelem szállta meg a népet. Ő így inti őket: „Mostantól ne forduljatok el az Úrtól, hanem szolgáljátok egész szívetekkel... Ha vétkeztek, elvesztek királyotokkal egyetemben.” Közöm. Nem akarok károgni: a sokféle mondanivaló közül kiemelem azt, ami korunkra különösen jellemző. És ez a korrupció. Korrupcióval vádolnak korruptak korruptokat. A világ hatalmasat változna, ha évente egyetlen fajta bűntől teljes egészében megszabadulna. Ilyenre kevés példa adódik. Azért ha kicsit csámpás is a dolog, van ilyen. S noha a kalózkodás egyáltalán nem szűnt meg, a lelki tükrökből töröltetett az a bűn, hogy „pápai vizeken kalózkodtam”. A pápai állam csaknem teljes megszűntével automatikusan törlődött ennek a lehetősége. Jobb volna azonban, ha nem intézmények létének függvényében, hanem az emberi tartás növekedése folytán közelítenénk a szentséghez. Ferenc pápa szegény egyházat kíván. Van némi foganatja, csak hosszú távon is érvényes maradjon és még fokozottabb mértékben.